1520 - Szulejmáni ajánlat 1.

...történelmünknek ez a hatalmas katasztrófája csakis az 1520-tól 1541-ig terjedő idő eseményeinek láncolatában érthető meg. Önmagában nézve az eseményt, érthetetlen ugyanis. hogy bár Mohács mezején elesett a király, valamint a kormányzó rétegjelentős része és az ország kifosztva, elalélva, magatehetlenül ott hevert Szulejmán lábainál, ő mégsem kebelezte be birodalmába. (...)

Miért várt tizenhat évig, hogy rátegye az országra a kezét? S ha ezt csak 1541-ben tette neg, akkor mi volt az értelme, a célja az 1526. évi hadjáratnak?

...Szulejmánnak eredetileg nem állt szándékában Magyarországot meghódítani. (...)

...történeti adatok tömege bizonyítja, hogy fennállt és Szulejmán kezdetben az országot régi állapotában akarta hagyni, két feltételt szabváncsupán:

1. az ország nem választhat a Habsburg-házból uralkodót;

2. külpolitikája törökbarát, azaz Habsburg-ellenes legyen.

Hogy ez a szulejmáni ajánlat létezett, az a múlt században felszínre hozott és publikált levéltári anyag alapjánkétségtelenül megállapítható.

Mi a szulejmáni koncepciót katonai okokkal magyaráztuk, azzal ti., hogy Magyarország kiesett a török hadsereg hatósugarából.

A szulejmáni koncepció alapja tehát egy igen józan katonai felismerés volt, mely nemhogy javallotta, sőt kimondottan megtiltotta Magyarország bekebelezését és az oszmán birodalomszempontjából mindenképpen biztonságosabb, nyugalmasabb és olcsóbb megoldás lett volna Magyarország önállóságát és területi integritását meghagyva, ütközőállamnak használni a Habsburgokkal szemben. Így viszont bekebelezni kényszerültek egy olyan területet, melynek katonailag bizonytalan helyzete állandó nyugtalanság, szegénysége pedig horribilis pénzügyi ráfizetés forrásává vált.

A "szulejmáni ajánlat" koncepcióját a szerző (Perjés Géza) az 1526 és 1541 közötti események elemzése alapján dolgozta ki. Mikor azután magával a mohácsi csatával kezdett foglalkozni, rá kellet jönnie, hogy a koncepció az 1526-ot megelőző évekre is érvényes. Szulejmán ugyanis már ekkeor békét kínált, méghozzá két alkalommal.

Sajnos történészeink jelentős részénél koncepciónk heves ellenállsába ütközött. A bírálók lényegében véve a következő ellenérveket hozták fel:

1. Képtelenség feltenni, hogy a törökök politikáját racionális megfontolások vezették.

2. Ha volt is ilyen "hatósugár", azt azt a török államvezetés nem ismerte.

3. Semmilyen forrás sem bizonyítja a "szulejmáni ajánlat" létezését.

forrás: Perjés Géza: Mohács