1543 - Árulások

„...szinte asszonyi módon reszketve kapkodtak, nem is akarván megvédeni a várost, hanem rút és gyalázatos megfutamodásukat tervezték.”

Árulássorozat (?) a dél-dunántúli várakban... Siklós alatt azonban elutasításra talál a török had.

1543. június 24-én történt, hogy a szultáni had elővédje átkelve a Dráván – Valpó elfoglalása után – már Siklós ostromához is hozzá kezdett, amikor Pécsről, a kapitány, Székely Lukács követe Kara Ahmed pasa elé járult és felajánlotta, hogy kapitánya nevében feladja a várost (!)...

Minderről a török források – mint például Szinán Csausz – így írtak:

„Előbb, mikor szolgáját, Ahmed pasát Siklovis vár ellen küldte és ez oda érkezett a Pecsevi nevű vár népe Ahmed pasának Siklovis vára alá érkeztét meghallván, ide jött és azt mondva, hogy a nép és az egész tartomány a padisahé, meghódolt; egyszersmind a mihácsi béget, Kászim béget és a pozsegai béget, Murád béget meghiván átadták nekik a nevezett várat.”

Kászim bég nyomban kiindult vagy 3-ezer főnyi – zömében tatár segédhaddal – hogy kezébe vegye Pécs városát.

A magyar forrásokban – bár a dátum nem egészen egyértelmű (a július 20-i dátum is gyakran szerepel) – szintén olvashatunk Pécs gyalázatos elhagyatásáról és elárulásáról. Istvánffy Miklós írta:

„…testi-lelki fásultságukban annyira ellustultak, hogy még mielőtt Szolimán, Siklós elfoglalásánál tovább vonult volna, kötelességükről és tisztükről megfeledkezve szinte asszonyi módon reszketve kapkodtak, nem is akarván megvédeni a várost, hanem rút és gyalázatos megfutamodásukat tervezték.”

Akármint is volt, Pécs elhagyása és elárulása az őrség részéről tény. elsőként a várkapitány, Székely Lukács szökött meg, majd a város püspöke, aztán távozott a pécsi magyar őrség is. Érdekes fejlemény volt ezen vészterhes órákban a közeli Pécsvárad veszte is. A pécsváradi kapitány – Szapolyai-pártján (a király ekkor már halott volt, de a pártja élén Martinuzzi Fráter György állt) – Horváth Sándor a vészhírekre, a szultáni had közeledésére és diadalsorozatára válaszul inkább puskaporral a levegőbe repítette és lángba borította a pécsváradi várat, mint sem a török kezébe épségben átadja. Ne feledjük! Ekkor a Szapolyai-párt mind a török szultán – vazallus – szövetségesének számított... Horváth Sándor pécsváradi kapitány még is így döntött. Fel is rótta ezt Kászim mohácsi szandzsákbég, aki a rommá lett erősség alá száguldott, hogy átvegye a várat. Azt írta Fráter Györgynek, hogy miféle jogon tette rommá Pécsváradot, ha ő a szultán szövetségese? A ravasz Martinuzzi azt bizonygatta, hogy az csak azért történt – de hogy a török ellenében – hogy a vár, nehogy Ferdinánd király kezébe kerüljön...

Mind Pécsről, mind Pécsváradról pánik szerű meneküléssel futott – ki futhatott – a nyugatra fekvő királyi – ti. Török Bálint családja tulajdonából a királyi korona alá került – Sziget felé.

Mindeközben Siklóson Vas Mihály kapitány és védői felkészültek a harcra. Ugyan a szultáni derékhad csak három-négy nap múltán (június 29-én) érte el Eszéket és kezdte meg az átkelést a Dráván, de a cél nem immár volt kétséges: Siklós a következő.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat