1543 - A pécsi püspök maga mentése

„…Én pedig ily hatalmas ellenség ellen oly nagy, terjedelmes és roppant nagy városban, és elég nagy és terjedelmes várban kevés gyalogságommal mit tehettem volna, miután az egész lovasság kereken kimondá, hogy ő a város falai között meg nem marad és meg nem várja az ellenséget, és amit mondott, tettekkel is bizonyította…”

A pécsi püspök maga mentsége…

1543. július 28-án kelt levelében Várallyai Szaniszló pécsi püspök menti magát Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány előtt, hogy miért nem hibás Pécs elvesztéséért…

Emlékezzünk! A szultán – Nagy Szulejmán – 1543-as hadjárata kezdetén Valpó és Siklós erővel való elfoglalása után a régi – és magyar viszonylatokban – nagy várost, Pécset harc nélkül szerezte meg, amikor annak első emberei, a püspök és a várkapitány, Székely Lukács gyáván megfutottak (őket hamarosan az őrség is követte).

Szaniszló pécsi püspök Veszprémbe futott és onnan írta meg levelét – maga mentségére:

„A véghelyek elvesztése, bizony nem nekem tulajdonítható, hanem azok hanyagságának, kikre minden szükséglettel való ellátásuk bízatott. Én gyakran, sőt leggyakrabban folyamodtam Őfelségéhez, és mind Bécsben, mind Pozsonyban lakó tanácsosaihoz több levelek és követek által könyörögvén erős őrseregért. És most mégis egyedül reám akarják tolni a vétket és a bűn súlyát, pedig mások a bűnösök, kikről jelenleg még hallgatok! Van Isten a mennyekben, aki mindeneket lát, és nem hagyja el azokat, akik benne bíznak! Én, amennyire erőmtől tellett, mindent megtettem, mire szükség vala olya hatalmas ellenség ellen. De mi állhatott ellent? Az oly sokszor ígért őrséget nem láttuk, s alig lehet bizonyítani, hogy az mai napig is elindult volna. Aztán, midőn látták, hogy őrsereg nélkül vagyunk, mindnyájan csaknem kétségbe esetten elhagytak engem. Én pedig ily hatalmas ellenség ellen oly nagy, terjedelmes és roppant nagy városban, és elég nagy és terjedelmes várban kevés gyalogságommal mit tehettem volna, miután az egész lovasság kereken kimondá, hogy ő a város falai között meg nem marad és meg nem várja az ellenséget, és amit mondott, tettekkel is bizonyította. Sem kérelmeim, sem pedig Paksy és Alapy urak közbenjárásával nem bírtam őket visszatartani, jóllehet mindennemű élelmet ígértem nekik… Úgy gondolom, levelem által fedem fel legjobban ártatlanságomat Legkegyelmesebb Uramnak; könyörögvén, ha a dolog úgy kívánja, a törvény előtt végeztessék el az ügyem. Mert inkább meg akarok halni, mint szégyennel élni, miután úgyis annyi szolgálatom és költségeim után, miket a végvárak megerősítésére és költségeire fordítottam, mindenemből kifogytam és úgyszólván koldussá lettem.”