1543 - Szulejmán előtt behódolnak a pécsiek

„...Felséges császár, senki sem tetszik nekünk úgy, mint Kászon vajda. A császár feleli: Legyen meg akaratotok.”

A mohácsi „gyászmezőn” – behódoló pécsiek a diadalmas Nagy Szulejmán szultán előtt.

1543. július 7-én (vagy néhány nappal később) a szultán táborában – Siklós feladása után – megjelentek a pécsi polgárok követei és hódolatukat fejezték ki a szultán előtt...

Az ügy meglehetősen különös és furcsa. Egyrészt azért, mert a török források nem szólnak róla, hogy a szultán megállt volna az egykori nagy diadala, a mohácsi csata (1526. VIII. 29.) helyszínén – másrészt azonban azt is tudjuk, hogy ezt több magyarországi hadjárata alkalmából is megtette. Egyedül Szerémi György krónikája meséli el, hogy a szultán a mohácsi diadala helyszínén is táborozott volt, s itt fogadta a pécsiek követeit:

„A császár megkérdezte azokat a polgárokat, honnan valók. Ők mondták: Pécsről. – Hallottam, hogy ti lázadók vagytok az én császári felségem ellen! Ők mondták: Ne higgye császári felséged. Mi kevesen vagyunk a városban, mert a mieink közül sokan már régen ellovagoltak. Mondja a császár: És hová menekültek? Pedig én kegyes uruk lettem volna nekik. Felelték neki a polgárok: Felséges császár! Ha meghallják felséged kegyességét, százszorosan haza jönnek, higgye el felséged! Kit akartok köztetek tisztnek? – Mindjárt válaszolták és mondták: Felséges császár, senki sem tetszik nekünk úgy, mint Kászon vajda. A császár feleli: Legyen meg akaratotok.”

(Szerémi egyébként tévesen úgy tudta, hogy a Siklóst feladó Vas Mihályt a szultán gazdagon megjutalmazta volt, majd a mohácsi táborból bocsátotta volna el, de útközben törökök támadtak rá és megölték...etc.)

Pécsen – Valpó és Siklós elfoglalásának hírére – pánik tört ki: elsőként a várkapitány, Székely Lukács szökött meg, majd a város püspöke. Mikor Siklós elesett, távozott a pécsi magyar őrség is. A polgárok, akik nem menekültek el, 1543. július 20-án megnyitották a városkapukat az elsőként érkező Kászim bég csapatai előtt. A gyönyörű és fontos város harcnélküli, szégyenteljes feladásáról Istvánffy Miklós történetíró jegyzi le:

"…testi-lelki fásultságukban annyira ellustultak, hogy még mielőtt Szolimán, Siklós elfoglalásánál tovább vonult volna, kötelességükről és tisztükről megfeledkezve szinte asszonyi módon reszketve kapkodtak, nem is akarván megvédeni a várost, hanem rút és gyalázatos megfutamodásukat tervezték."

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat

Pécs ezer éve. 65-66., ill. lásd. még. Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp. 1961.