1554 - Se pénz, se posztó" - komáromi naszádosok

„Akik még a túlvilágon sem jelenhetnek meg tisztességesen”

 a komáromi naszádosok nyomorúsága és lázadása. Megesett, hogy nem az esztergomi és a budai törökökre, hanem egyenesen Bécsre eveztek…

Naszádosok lázadása Komáromban

1554. június 4-én Paksy János levele tudósít arról, hogy a nevezetes és fontos Komárom, végvári naszádosai a fizetetlenségük és nyomorúságuk okán, már olyan végszükségbe jutottak, hogy zendülés tört ki közöttük. Haragukban – főtisztjeik tiltása ellenére – felgerjedve, a kapitány Zay Ferenc helyettesének, Csaby Jakab vice-kapitány házát erőszakkal betörték, és onnan a seregzászlót és a dobot elragadva, mintegy 600 katona 18 naszádra szállva felfegyverkezve Bécs irányába indultak. A hírre nagy lehetett az ijedelem – mert sietve hozták eléjük elmaradt zsoldjukat, járandóságukat.

Noha mind Pozsonyban, mind Bécsben nagy volt akkor az ijedelem, de még sem akkora, hogy a helyzeten gyökeresen változtatott volna. A következő esztendőben – 1555-ben – a panaszok a „se pénz, se posztó” állapot miatt továbbra sem szüntek meg. Most hivatalos úton kívánták hangjukat hallatni: Csaby Fülöp személyesen indult a király elé Bécsbe, hogy a panaszt és a kérést előadja.

A források tanúsága szerint azonban az elkövetkező évek – évtizedek – sem hoztak változást. 1573-ban a komáromi vitézek zsoldhátraléka 34.779 forint volt. Később arról panaszodnak, hogy már koldusokká lettek, s ruhájukat egymásnak kölcsönzik, az ki szolgálatba megy, felveszi annak a ruháját, ki nyugszik…

Az otthon maradottaknak is télvíz idején fát kell kölcsönözniük, hogy ruhátlanul meg ne fagyjanak, míg a kölcsönzött gúnyával a bajtársa visszatér. Így még a túlvilágon sem jelenhetnek meg tisztességesen – panaszolják. A panaszáradatra a király hat havi zsold elmaradást rendelt leküldeni Komáromba. A felháborodás akkor már olyan nagy volt a naszádosok között, hogy a két leérkező hadbiztost – Gera Ferencet és Rézmán Braunt – a vitézek megfogták s kijelentették addig rabságban tartják őket, amíg az elmardt zsoldot tisztességben meg nem kapják. Sőt! Mitöbb, még a szolgálatot sem adják: harcoljon csak a törökkel, aki akar… A vitézlők, ha maguk és családjuk éhen veszni nem akartak aratónak állottak a nyári dologidőben, hogy legalább a téli kenyerüket biztosítsák… de addig meg kiőrködött a Dunán?

1578-ban Ferdinand Zamaria jelentette Pozsonyba a Kamarához, hogy már 49 havi zsold maradt el (!); „A keresztények között az ilyen eljárás hallatlan!” Azt is megírta, hogy csak személyes tekintélye és jószava veszi rá immár a vitézeket, hogy a szolgálatot el ne hagyják, noha tudható nap mint nap a bőrüket viszik a vásárra, és vérüket hullatják. Amikor gyorsan küldöttek ezer forintnyi „segélyt”, az idegen nevű – de Takáts megfogalmazása szerint „magyar szívű” – Zamaria be sem merte vallani vitézeinek miféle aprópénzzel kívánta a kormányzat megelégíteni őket…

A naszádos végváriak szerepére visszatérve elmondható, hogy a Habsburg-kormányzatnak sem voltak kétségei afelől – a szultán 1529-es és 1532-es nagy török hadjáratának tükrében –, hogy Nagy Szulejmán szultán nem mondott le Bécs elfoglalásáról. A védekezés tehát az ausztriai területek számára is létfontosságú volt. Fontos volt tehát a védelmi rendszer megerősítése: katonákkal és pénzzel való támogatása. Ekkor kezdték meg Győr és Komárom várának erődítését, hogy Bécs előterében megfelelően ellássák a védelmet. Mindkét erősség kiemelt stratégiai fontossággal bírt, amely a későbbi háborúk folyamán be is bizonyosodott.

Éppen a híres-hírhedt komáromi naszádosokról van „képes” tudósításunk egy követjárás leírásából:

„…Komáromig kísértek minket. Mögöttünk, mellettünk és előttünk hajóztak, szinte egymással versenyben és borzalmasan ordítottak, ki vékonyabb, ki erősebb hangon. (…) Ezeket az őrhajókat naszádoknak nevezik, az őröket vagy hajósokat naszádosoknak. Ilyen hajó huszonegy van Komáromban, más helyeken huszonöt, harminc, harmincöt. Mindenki hord kardot, hosszú nyársat és puskát, mindenkinek van evezője, amit egyszerre és egyenletesen húznak mindkét oldalon, a hajó gyorsan siklik. Minden hajón három meglehetős ágyú található.”

Hangsúlyos, hogy földrajzi helyzetüknél fogva, mindkét erősség – Komárom és Győr – nem csupán a szárazföldi útvonalakat, de a Dunán (és a Rábán) való mozgást is ellenőrizte.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat

Hesterna die gentem publicam nazadistarum regiae maj. demptis wajwodis, ante meridiem, quasi hora nona furisoe manibus armitis insurrexisse, ac domum seu hospicium Francisci Zay capinantentus locumtenetis irruerunt, vexillum ac timpanum maj. armatis eduxerunt. Tandem alta voce clamantes in naves nazadas conscendentes, universa armamenta abduxere Viennam versus.”

Orsz. Levélt. Nádasdyana.
Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Bp. 1908 (reprint) 182-183.

Vö. Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A Győri Kapitányság története. 1526-1598. Győr. 1999. 73-97.
Ungnád Dávid konstantinápolyi utazásai. ford. Kovács József László. Bp. 1986. 103.