1555 - Katonasors

1555. április 30. Katonasors a végvidéken.

Csányi Ákos Nádasdynak.

"Kegyelmes uram, az én éltig való szolgálatomnak utána. Tegnap küldtem kegyelemednek Ormányi Józsa uram levelét az én levelembe kötve. Azután tudakoznom kezdek Rezi és Tátika felül és Magyar Kristóf felül. Magyar Kristófnak, az rezi porkolábnak az elmúlt ősszel küldöttek volt az török egy potmakot (sic!) és egy zöld török kápát és levelet. Szántón lakik egy Horváth Miklós, az jár be az szántai polgároktul az törökökhöz, de soha Magyar Kristóf híre nélkül be nem megyen, és minden bemenésénél Magyartul ajándékot viszen. Az töröktül Magyarnak ajándékot hoz. Rezi várába elvezet volt egy tika kötél, az(t) Magyar Kristóf ágyában találták meg. Így legyen-e, nem tudom, nekem ezt mongyák. Tudakozom vala, honnét vala, és micsoda nemzet vagyon felesége, gyermeke és hon tartja. Ezt mongyák, hogy egy kalmár asszonyát vette volt (el), az Pozsonyban lakik, kire semennyi gongya nincsen; honnét való és micsoda nemzet legyen, végére nem mehetek.

Tátika felül ezt mongyák, hogy egy martalóc belement volt, úgy mint darabont, egynéhány napig lakott benne. Úgy ment Fejérvárra és megmondta, hogy két kapunállónál több nincs benne, egyiket megnevezte: Bars János neve az kapunállónak. Cserép Estván rezi jobbágy volt akkort Fejérvárott, hogy az martalóc ezt beszéli volt. Mond(ja) Cserép Estván az ezpájnak (szpáhinak), sok kapun állók vagynak Tátikába, mond az ezpáhja, mit hazud(ik az) eb, ha (hogy) nincs az kettőnél több. Így legyenek-e ezek, nem tudom kegyelmednek írni, de nekem azt mongyák, hogy most sincs több két kapunállónál benne. Úgy emlékezem róla, hogy az elmúlt ősszel is írtam kegyelmednek Tátika felül; ha szinte mind úgy nincsen is, az mint nekem mongyák, de meghiggye kegyelmed, hogy igen szertelenül és gondviseletlenül tartják. Sokan vagynak hozzá, András uram ott lakik, igen együgyű és paraszt; János uram is ott lakik - kegyelmed ismeri, az bán uram szolgája és Kispető János uram prefektusa Rezi várában; Pető Antal uram vén és világtalan, kinek mégis mindkettőnél nagyobb gongya vagyon rejá. De ugyan semmi, én ezt hallván írtam nekik, az mit tudtam, de semmit nem sok. Rezi vára haszontalan, el kellene rontani, Tátikát építeni és embert benne tartani, kinek az Pető urak fizetnének; vagy király vegye kezébe, mert bizonnyal elvesztik, ki nem kevesebb veszedelmet, romlást teszen Veszprém elvesztésénél. Hegyesd várában egy pór, Apáti Gergely negyed-ötödmagával lakik, ha el nem tőlük, elvesz, jól lehet feles, lovag benne nem lakhatik, de bizony soha olyan híres nem volt, mint leszen, ha töröké leszen. Szinte (szintén) most volna ideje sümegi palánk csinálásának; ha kegyelmednek tetszenék, írna kegyelmed Székely Lukács uramnak, szereztetne hatvan vagy hetven tótországi (szlavóniai) gyalogokat, mert nem sokkal különb. Ha nem volnának az kegyelmed gyalogit, mivel egyenként megesküdtettem, és az fizetésbe egy napjuk el nem veszett, de szökten-szöknek: az nagy szabadságnak engedelme hordozza űket.

Megmondhatatlan kegyetlenségnek fertelmére Babócsa, Korokna, Kapos(vár), Mére, Csurgó, Berzence, Vízvár, Letenye ezek az fészkek, kirül ez előtt is írtam kegyelmednek. Ha mind lovag, gyalog ez házakból és egyéb házakból is egy birodalomba félelem alatt nem leszen, ha minden főre, lovagra, gyalogra minden napra tíz forintot vagy többet adna király is - semmi. Szegény Tomori Pál kellene közikbe, kinek szegény Bálint uram nem szerette szeme járását. Jó vala azt is megérteni híven és igazán, mi legyen Szigeten - elkezdvén Kapost, Koroknát - az jövedelme, tarthatnánk-e az király fizetésén népet, és mennyit, és vagyon-e királynak és az földnek haszna az hódolt és foglalt falvakban, kiket kik bírnak és micsoda birodalomból függnek az hódolás, és annyi esztendőktül fogva mit épített török ellen az föld oltalmára, és Babócsának jövedelme mivel kevesbedett, és micsoda látszatja vagyon olyan fő és híres háznak építésén az föld oltalmára, kivel megtartassék az vár, és csak el kelle hallgatni, hogy nem király ura vagyon. Ő gongya arra nézni, nekem idegen, ha efféle gondviseletlenséggel el kell veszni. Kegyelmed megbocsássa, hogy errül írok, ki jelesben, hogy nem az én dolgom és nem engem illet, de nem tűrhetem, mert nekem is kegyelmed után fejemben és atyámfiai barátim fejében jár, kik még az Isten kegyelmessségébül honunkban lakunk. Esik is oly szó, kibül köttetik az ű bolond, felfuvalkodott nagy akaratuk, kirül szemben lévén, ha Isten engedi, P: szólok. Az mindenható Úristen tarcsa meg kegyelmed minden javával. Költ Csányban, Szent Fülöp-Jakab nap estin, 1555. (Ke)gyelmed szolgája A. Csányi."

A képen a Giulio Turco olasz hadmérnök által lerajzolt Tátika látható.