1557 - Ki ütött elébb?

Akció – reakció: avagy ki ütött előbb?

Tahy Ferenc és a kanizsaiak vitézsége: török lesvetés Kanizsa,

magyar lesvetés Babócsa alatt…

1557 őszén – a pontos dátum nem ismert – a kanizsaiak és Tahy Ferenc – aki előtte Sziget kapitányaként szolgált 1550 és 1552 (vagy 1553) között – éberen figyelte a török bégek hadmozdulatait és sikeres harcot vívott ellenük…

A dél-dunántúli török defenzíva – mely 1556 nyarán és őszén a „babócsai diverzió” és Sziget sikertelen török ostroma után bekövetkezett – nem sokáig tartott. Khádim Ali budai pasa és a hódoltsági hadak még azon év őszén haza vonultak, de a pécsi bég és a baranyai törökök nagy portyázásokat indítottak, s nem csupán Sziget környékét lepték meg újra – de egész Dél-Somogyba, sőt a zalai végekig elkalandoztak.

A törökök értesülve arról, hogy Tahy Ferenc kanizsai kapitány Szlavóniába ment, megkísértették Kanizsát. A Kanizsa közeli Récse falucska közelében egy 30 fős martalékot bocsátottak ki, akik a fosztogatásukkal majd egyenest Kanizsa elé lovagolva a magyarok gyalázásával és ingerlésével kicsalta a kanizsaiak egy részét. Azok – egy bizonyos Sárkány és Kormos nevű tisztjeiket követve – a „menekülő” törökök után eredtek, de hamarosan észre vették, hogy az üldözés közben rámentek a török lesre. Most már ők fogták menekülésre a dolgot, s ha Kanizsa várából egy jó kétszáz főnyi csapat a segítségükre nem siet, akkor mind a fűbe haraptak volna. Végül sikerült magukat kivágniuk a török szorításából, de 80 halottat hagytak hátra és 240 sebesülttel (!) vonultak be Kanizsára.

Nem tudjuk biztosan – feltételezem a fejlemények tükrében – hogy Tahy Ferenc bosszúja eztán ilyetén következett (avagy lehetséges, hogy a kanizsai lesvetés éppen Tahy akciójára volt válasz, a veszteségek tükrében inkább az első verzió a valószínűbb). Tahy 800 kanizsai vitézével a Babócsa közelében táborozó Ali és Amaráth bégek ellen indult. Most a kanizsai magyarok álltak be lesre, és a kibocsátott martalék szinte az egész török hadat reá vitte. A török bégek meglehet azért voltak ilyen figyelmetlenek, mert az előzőekben elszenvedett kanizsai veszteségek tükrében nem is hitték, hogy a magyarok ekkora erővel sorakoznak fel.

Meglehet Tahy Ferenc visszatéréséről sem értesültek még. A babócsai lesvetés sikerrel járt. Igen heves harc bontakozott ki, melyben szinte az egész török had megsemmisült – a beszámoló szerint az ütközet után közel ezer török holtteste maradt a harcmezőn – kevesen estek ugyan fogságba (s talán még kevesebben menekültek meg), de a magyaroknak sikerült még vagy 600 lovat is zsákmányolniuk. A török tábor hadi felszerelése is a kezükbe jutott ágyúk és puskák, valamint hozzávaló puskapor gyarapította így a kanizsai arzenált.

Tahy Ferenc győzelmének tudatában nagy dicsőséggel vonult a zsákmánnyal és győztes vitézeivel Berzencén és Csurgón keresztül Kanizsára, ahol a győzelem ünneplésére hálaadó istentiszteletet is tartottak. Tahy Ferenc azonban nem ült a győzelmi babérokon. A szigetieket is értesítette a győzelemről és vitézeivel még azon melegében kijött Kanizsáról – több helyütt megszalasztotta a portyázó – s a pécsi bég vereségéről mit sem tudó portyázó törököket – majd Kálmáncsehi mellett, és a szigetiekkel – régi ismerős bajtársaival – egyesülve Szentlőrincnél is szétvert egy-egy kisebb török csapatot.

1560-ban az uralkodó, I. Miksa király – II. Miksa néven német-római császár – kitüntette győzelmei jutalmául Tahy Ferencet – birtokadományban is részesítette, neki adományozta a somogyi (Öreg)Lakot és (Balaton)Berényt.

Tahy Ferenc - fiktív - portréja a szigetvári várkapitányok festménysorozat része. A helyi festőművész és grafikus, Sarlós Endre alkotása, látható a Szigetvári Vármúzeumban.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.