1558 - Török bégek véres viszálya

Török bégek véres viszálya.

Álcázott merénylet a szendrői bég, Arszlán ellen...

1558. májusának első felében történt az a „szokatlan” és mindenesetre meglepő és előre jól kitervelt támadás, amely az újonnan tisztségbe helyezett budai beglerbéget, Arszlán pasát érte Tolna vármegye Harc nevű falucskájának közelében...

Ezen az oldalon már szóltunk arról a török forrásról, mely szultáni tanács rendeleteként (kelt, 1559. október 2.) arról szólt, hogy a temesvári beglerbégnek egyik vajdáját, bizonyos Musztafa nevűt szabadon engedjék, mert nem volt köze a dologhoz. De hát mi is történt valójában?

Arszlán a nevezetes Jahjapasa-oglu Mehmed a harmadik budai pasa fia volt – később, 1565-ben őt is kinevezték e tisztre (lásd. ezen oldal május 12.-i bejegyzése), s ő volt az, aki 1566-ban a nagy szultáni hadjárat idején, de parancs ellenében sikertelen támadást kísérelt meg (Vár)Palota ellen. Ezt annak idején Thúry György vezetésével visszavetették, sőt egy ellentámadással és rajtaütéssel akkor a török kézben lévő Veszprémet is visszaszerezték a magyarok... Ezért a siklósi főtáborban az idős szultán elé járuló Arszlán pasa a fejével fizetett...

Visszatérve azonban az 1558. májusában lezajlott különös harci (vagy hardi) merénylethez, azt láthatjuk, hogy magyaroknak – a források szerint hajdúknak – álcázott törökök támadták meg Arszlán bég táborozó csapatát. A küzdelemben hamar kiderült, hogy egy előre megtervezett merényletről van szó, mivel a támadó ál-„hajdúk” nyomban Arszlán bégre rohantak, kíséretéből a mellette levőket nyomban levagdalták, megöltek három kádit, s egy janicsár katonát, aki nagyon hősiesen és önfeláldozóan a saját testével védelmezte a béget, de eközben halálos sebesüléseket szenvedett. Magán Arszlánon is nyolc-kilenc sebet ejtettek, de nem ezek nem voltak halálosak.

A támadásban az is feltűnően árulkodó volt, hogy a támadó ál-hajdúk a bég közkatonáira nem is tekintettek, velük nem pazarolták az idejüket, hanem a főtiszt körül csoportosult tisztekkel vívtak. Nem hajtották el a csapattal vonuló marhákat sem, s nem vitték el a tábori kincstárat (avagy a bégre bízott zsoldpénzt) sem. A támadók közül egy elesett, s a többi merénylő a sikertelen próbálkozás után nyomban távozott, elillant. Amikor Arszlán csapata Székesfehérvárra beért, s az elesett támadónak a fejét bevíve azt felmutatták, többen a fehérváriak közül felismerték, hogy az közéjük való török. Az ügy nagyobb hírre jutott: a budai pasa rendeletére a fejet elküldték a szultánnak Sztambulba, míg maga harminc-egynéhány szpáhit küldött Mehmet (vagy Mehemed) veszprémi bég elfogására, akit Arszlán régi riválisának tartottak, valamint a székesfehérváriak bégje, Veli (másként Velidzsán – később füleki bég) is gyanúba került, így őt is leváltották a tisztségéből és helyére, a ravasz Hamza bég került.

Lásd. Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban. Bp. 1982. 76.

vö. Mühimme defteri 3, 143/380 (Konstantinpoly), 1559. október. 2. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 38-39.

Veliről vagy Velidzsánról (és Arszlánról is) még bővebben Markus Köhbach: Die Eroberung von Fülek durch die Osmanen 1554. Eine historisch-quellenkritische Studie zur osmanischen Expansion im östlichen Mitteleuropa. (Zur Kunde Südosteuropas, Bd. II/18.) Wien – Köln – Weimar 1994, 52., 70., 220-224.
Arszlánról bővebben Claudia Römer: On some Hāşş-Estates Illegally Claimed by Arslan Paša, Beglerbegi of Buda 1565-1566. In: Studies in Ottoman History in Honour of Professor V. L. Ménage. ed. by. C. Heywood and C. Imber. Istambul, 1994. 297-318.