1559 - 3 szultáni rendelet

„Mivel a bűnök és a vétkek megbocsátása a szultáni udvar régi szép szokása...”

1559. június 19-én több rendeletet és parancsot is kiadott a szultáni tanács, amely a magyarországi végeket érintette. A Porta parancsba adta többek között, hogy a füleki béget, Velit (vagy másként Velidzsánt) börtönéből engedjék szabadon; másrészt arról is rendelkeztek, hogy a nevezetes budai pasa, Tojgun halála okán megüresedett budai beglerbégséget Rüsztem temesvári pasának adják, illetve arról is parancs érkezett, hogy az erdélyi határszél (helyesebben a partiumi területek) török uralom alá eső településeit az erdélyi fejedelem adószedői és vitézei ne háborgassák...

Mindhárom rendelet önmagában is megérdemel egy kis visszatekintést.
Elsőként Velidzsán füleki bégről szóljunk. Ő volt az, aki Hamza béget váltotta fel Fülek élén (1558 októberében) – míg előtte Székesfehérváron szolgált. Nevezetessé igazán azzal lett, hogy szerencsétlenül járt a szikszói portyája során – már füleki bégként – mikor is a felső-magyarországi főkapitány Telekessy Imre csapataitól súlyos vereséget szenvedett. Istvánffy Miklós úgy tudta – és így is adta vissza krónikájában –, hogy ezért a fiaskóért Velidzsán béget a Portára rendelték és ott elfogták, börtönre vetették, ahol is öngyilkosságot követett el...

Istvánffy egy részt jól tudta: Veli béget valóban fogságra vetették a szikszói veresége miatt, azonban ott nem lett öngyilkos, hanem mint a szultáni tanács határozatából kiderül, kérelmezte az urakodó kegyét és nem sokára ki is szabadult:
„Mivel a bűnök és a vétkek megbocsátása a szultáni udvar régi szép szokása, megparancsolják, hogy bűneiből feloldozva engedjék ki börtönéből, s tájékoztatják, hogy ez ügyben levelet küldtek Dervis szegedi szandzsákbégnek (talán azért is, mert a nevezetes és vitéz szegedi bég régi fegyvertársaként szintén jóakaró közbenjárója volt.) Elrendelik, hogy miután a parancs szerint szabadon bocsátották, szorgalmasan fohászkodjék a birodalom tartósságáért.”

A másik fontos kiadott szultáni rendelet az elhunyt Tojgun budai pasa hivatalának átvételéről intézkedik. Elmondja, hogy Dervis szegedi bég levelében hírül adta Tojgun pasa halálát, kinek méltóságát és hivatalát az addigi temesvári beglerbégnek, Rüsztem pasának adják:
„...a Portára küldött levelében hírül adta Tojgun budai beglerbég halálát (1559. június 6-án vagy az azt követő napokban halt meg). A megüresedett posztot Rüsztem temesvári beglerbégnek adományozták. Elrendelik, hogy amíg Rüsztem új állomáshelyére ér, Dervis figyelme egy pillanatig se lankadjon a budai tartomány őrzésében, és ne hagyja, hogy az ellenség kárt tegyen az országban és a rájákban. Igyekezzék, és tegyen meg minden tőle telhetőt.”

Ugyanakkor e napon keltezett parancsot küldtek az újonnan kinevezett budai pasának Rüsztemnek is, hogy siessen Budára, ahol éppen zsoldosztás folyik – s figyeljen jól a pénz kiosztására:

„Óvakodjék a pénz elfecsérlésétől, érdemteleneknek ne adjon, csak azoknak, akik rászolgáltak. Bátran és szorgalmatosan védje az országot és a tartományt, gondoskodjék a ráják jólétéről, és egy percet se vesztegessen a tartomány biztonságának szavatolásában. Az ellenséggel szemben legyen résen, állandóan fürkéssze, mit tesznek és mire készülnek, és aszerint tegyen intézkedéseket. Legyen óvatos és folyamatosan jelentse a tudomására jutó híreket.”

A budai pasává kinevezett Rüsztem helyére, Temesvár tartományának élére – még e napon Kászim pasát nevezték ki. Aki szintén parancsot kapott. Őt arra utasították, hogy az alattvaló „királyfi”, azaz a török vazallus erdélyi fejedelem, János Zsigmond (Szapolyai János magyar király fia) uralma ne terjedhessen ki azon hódoltsági falvakra, amelyeket már szultáni hász-birtokként összeírtak, vagy a bégeknek illetve szpáhiknak, illetve más szolgálatot tevőknek ziámet- vagy timár-birtokként kiutaltak.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a furcsa helyzet – ti. hogy az erdélyi uralkodó is adót szedett e földeken – nem szűnt meg egy rendelet hatására, mert éppen a mondott parancsra egy esztendővel, 1560. június 22-én újabb szultáni parancs érkezett a temesvári pasához, amelyben megtiltják, hogy az erdélyiek adóztassanak, s megparancsolják, hogy vizsgálják jól meg a deftereket. Ki hibázott az összeíráskor?

lásd. Mühimme defteri 3, 2/7 (Konstantinápoly) 1559. június 19. és még 3, 3/10. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 4-6.
vö. Istvánffy Miklós Magyarok dolgairól írt históriája (Tállyai Pál XVII. sz.-i fordítása) I/2. 13-14. könyv. Szerk. Kőszeghy Péter. Bp. 2003. 282-286.
vö. Markus Köhbach: Die Eroberung von Fülek durch die Osmanen 1554. Eine historisch-quellenkritische Studie zur osmanischen Expansion im östlichen Mitteleuropa. (Zur Kunde Südosteuropas, Bd. II/18.) Wien-Köln-Weimar, 1994. 52. 48. jegyzet, 70., 74. jegyzet
lásd. Mühimme defteri 3, 3/9 (Konstantinápoly) 1559. június 19. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 5.
Mühimme defteri 3, 4/11 (Konstantinápoly) 1559. június 19. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 6.
vö. Mühimme defteri 3, 2/6., 3, 9/27 (Konstantinápoly) 1559. június 19. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 3-4., 6-7., ill. Mühimme defteri 3, 430/1285 (Konstantinápoly) 1560 június 22. In: Dávid Géza – Fodor Pál. i.m. 106-107.