1565 - Szulejmáni rendelet a krími tatár kánhoz

„Ha a magasságos Isten úgy rendelte, hogy azt a vidéket a szultán meghódítsa, intézkedésekhez fognak kezdeni, ha eljön az ideje.”

Szultáni rendelet a krími tatár kánhoz.

1565. március 18-án kelt az a szultáni rendelet, mely a krími tatár kánhoz ment ki – s mely nemsokkal később (március 25-én), szinte szóról szóra újra ismételtetett –, melyben a Porta most még halasztást parancsol a tatároknak a Moszkva ellen tervezett hadjáratuk végre hajtására....

A rendeletben a legizgalmasabb és legérdekesebb rész pontosan az, mellyel Nagy Szulejmán kormányzata megindokolja vazallusának, és alattvalójának, a krími tatár kánnak, hogy miért is kell egyben tartania erőit – noha az orosz föld elleni kisebb támadásoktól nem tiltja el, sőt egyenesen erre utasítja: „...ne engedjék, hogy a dőre népség összeszedje magát; továbbra is támadjanak rájuk (…) teljes igyekezettel törekedjenek az ellenség megfékezésére. Isten kegyelméből ne legyen nyugtuk.”

A szultáni tanács rendeletében egyértelműek a Porta katonai vezetésének kitűzött prioritásai. Most Málta ellen készül a szultán ereje, s a magyarországi végvidéken is bizonytalan a helyzet, a temesvári pasa fegyveresen kelt az erdélyi fejedelem (János Zsigmond) segítségére és az európai tartományok hadereje, a ruméliai beglerbég vezetésével is készültségben van:

„A vereségre ítélt népesség megfékezése az uralkodó igyekezetének szükséges velejárója. Csakhogy a hitetlen európaiak várainak egyikében, a híres-neves Máltában lakozó gonosztevők az Egyiptom felé igyekvő zarándokok és kereskedők hajóinak útját elállják, s folyamatosan kárt okoznak nekik, ezért elfoglalása érdekében nagyszámú katonát jelöltek ki és oda irányították, ezt tették a szultáni flottával is (ez a rendelet már 1564 októberében megszületett). A budai végeken a magyarok gyülekeznek; a budai és temesvári beglerbég pillanatnyilag hadakozik (értsd. a Balassa Menyhárt-féle lázadás és a tokaji hadműveletek okán), a ruméliai beglerbég teljes haderejével készen áll, hogy segítségül legyen a szultáni hadjáratban, s abba az irányba figyel. Ezek a fontos ügyek jelenleg megakadályozzák, hogy szándékunknak megfelelően katonákat küldjünk oda (mármint a kán segítségére a moszkvai vállalkozása segítésére), s jobbnak látszik, ha alkalmasabb időre várnak vele, most az itteni ellenség ügyét részesítették előnyben. Ha a magasságos Isten úgy rendelte, hogy azt a vidéket a szultán meghódítsa, intézkedésekhez fognak kezdeni, ha eljön az ideje.”

Tudjuk azt is, hogy mindezek miatt nemhogy az Oroszország ellen tervezett nagy tatár támadásra nem került sor, hanem éppen ellenkezőleg, a krími tatár kán erejét már az 1566-os nagy magyarországi hadjárathoz is erre a frontszakaszra rendelték, pusztításukat 1566-1567-ben dokumentálta a história.

Nagy Szulejmán szultán kézjegyével ellátott szultáni rendelet

(ez nem a vonatkozó szöveg eredetije, csak illusztráció).

Lásd. Mühimme defteri 6, 412/868 (Konstantinápoly) 1565. március 18., ill. Mühimme defteri 6, 427/906 (Konstantinápoly) 1565. március 25. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei. (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 242-243.