1565 - Török jutalom

„…nagyobbítást rendeltem számára.”

Török jutalom

1565. március 19-én kelt szultáni rendelet ment a budai pasához, melyben egy bizonyos szegedi török tisztet, Ali agát jutalmaz a szultán hadi érdemeiért – itt hangsúlyosan a gyulai magyarok ellenében mutatott vitézségéért.

Számos esetben láttuk már, hogy a végvidéken való küzdelmekben való vitézkedésért, akár török, akár magyar oldalon jutalmazott az uralkodó. Itt most néhány érdekesebb török példával demonstráljuk mindezt:

A fent mondott szultáni rendeletből kiderül, hogy a török agát, a szegedi szandzsákbég, Mehmed terjesztette fel „kitüntetés”-re a fényes Portához. Ali aga már ekkor is tekintélyesebbnek számító 13.529 akcse jövedelmű tímár-birtokkal bírt, de mindezt a szultán megnövelte még 1.500 akcse értékkel. Az indoklásban az áll, hogy Ali aga a gyulaiakkal szemben – kik Szeged alá jöttek – „a jól őrzött birodalom elleni kártevési szándékkal,” a szegedi törökök ébersége és ereje azonban meghiúsította a magyarok próbálkozását, s ebben nagy érdeme volt Ali agának, aki: „a megszalasztott hitetlenekkel szemben vitézül viselkedett s ez okból 1500 ákcse nagyobbításra adtam rendeletet. Kelt 972. év Sábán hó 17-én.” – szólt a szultáni rendelet.

Ugyancsak 1565-ben – néhány nappal később – március 26-án kelt rendeletében Nagy Szulejmán szultán egy szendrői szandzsákbeli tímárost is kiemelt (ugyancsak a budai beglerbéghez írt parancsában). Diváne Ibrahim (akkor 6.600 akcse jövedelmű timár-birtokos) érdeme a következő, amint erről a forrás beszámol: „…akiről jelentette (ti. a budai pasa), hogy a Szigetvár nevű hadi várból kijövő rablók háborújában vitézül viselkedett, ezért kegyelemből 1.000 ákcse nagyobbítást rendeltem számára.”
Érdemes megjegyezni itt, hogy a „Diváne” előnévből tudható, hogy az illető „frissen” áttért muszlim. Már most azt viszont nem tudjuk, hogy az illető magyar volt-e, avagy rác, esetleg más etnikumú keresztény…

Számtalan ilyen példa közül nézzünk még kettőt. A kiragadott példák azért érdekesek mivel itt az ellenfelek is megnevezésre kerültek:

1589. április 4-én kelt rendelet szerint egy szolnoki szandzsákbeli török vitéz ugyancsak ezen okokból kapott jutalmat. Mehmed szolnoki bég jelentette róla „…hogy nagyon hasznavehető, mert a Kálló nevű hadi várból a jól őrzött birodalom elleni kártevési szándékkal jövő, de megszalasztott Gyulai János nevű hitetlennel való ütközetben jelesül viselte magát, ezért 995. év Sevvál hó végén 4000 ákcse jövedelmű timárra kapott rendeletet, ezért a nevezett Ferhád-oglu Memi a lemondó Szulejmán-oglu Kurd részéből összesen 4.000 ákcse jövedelemre kinevezett… Kelt. a 997. évi Dsemázi-ül-evvel 19-én.”

Az utolsó példa szintén beszédes. Ezt 1590. március 17-én adták ki, amelyben egy bizonyos Haszán-bin Abdullah nevére, aki Vác török őrségében szolgált, az ottani lovasság „harmadik odájában” (talán a századában? – a hadszervezeti megnevezésekben az „oda” – osztály, vagy század, a janicsároknál szokásos elnevezés volt, viszont az közismerten gyalogság), s aki napi 8 akcse zsoldot húzott, amikor az „Eger várából kijövő Balázs-oglu nevű átkozottal” ütközetet vívtak a török „vitézül viselte magát.” Ezért „6.333 ákcse” jövedelmű timár-birtokot kapott.

Itt nagyon beszédes, hogy a török forrás megnevezi az egri magyart, „Balázs-oglu”-t (ami szó szerint Balázs-fiát jelenti, azonban nem szigorúan véve utal az apára, lehet az másik ős is), aki nagy valószínűséggel a nevezetes magyar bajnokot, az egriek egyik legendás főtisztjét, Balázsdeák Istvánt takarhatja.

lásd. Török-magyar oklevéltár 1533-1789. ford. Karácson Imre. szerk. Thallóczy Lajos – Krcsmárik János – Szekfű Gyula. Bp. 1914 (reprint) 68-69., 152., 159.