1566 - Szulejmán nagy ábrándja

„a testében azonban az öregségtől származó gyengeség és bágyadtság volt és a köszvény betegség sokat gyötörte és kínozta.”

Az öreg Nagy Szulejmán szultán nagy ábrándja... Bécs meghódítása.

1566. május elején indult meg az idős – ekkor már 72 esztendős – Nagy Szulejmán szultán serege élén Magyarország ellen.

Arról is szóltunk már, hogy a híres török uralkodó álma volt, hogy nagy ellenfelével, a Habsburg uralkodóval végleg leszámoljon, s mint egy Új Iszkander – vagyis Makedón Nagy Sándor utódja – immár fordítottan, mint az ókori világhódító, ő most Nyugatot hajtsa az igájába. Szulejmán fő célja Bécs elfoglalása volt – Magyarország meghódítása után. 1529-ben már ostromolta Bécset, sikertelenül.

Aztán 1532-ben újólag próbálkozott, de akkor serege Kőszeg ostrománál elakadt. Feltételezhető, hogy élete alkonyán újólag nagy ábrándját, Bécs elfoglalását szerette volna elérni. Ez meglehetősen bátor lépés lett volna tőle s nagy elszántságot és lelki erőt feltételez az idős uralkodótól, hiszen a török források mind megemlékeznek róla, hogy igen betegeskedett ekkor már:

„a testében azonban az öregségtől származó gyengeség és bágyadtság volt és a köszvény betegség sokat gyötörte és kínozta”.

Így a hosszú felvonulási út a Balkánon keresztül igen megviselhette, bár azt is pontosan tudjuk, hogy éppen ezen utolsó – szám szerint hetedik személyesen Magyarország ellen vezetett (1521, 1526, 1529, 1532, 1541, 1543, 1566) – hadjáratában érkeztek meg seregei a leggyorsabban magyar földre. Azt is feljegyezték, hogy az egész udvara vele tartott, valamint minden török főparancsnok, a nagyvezértől a különböző beglerbégekig, pasáikig és a szandzsákok fejeit is mind hadba hívták csapataikkal. Némelyek feltételezik, hogy az 1552-ben sikertelenül ostromolt Eger volt a célpont.

Ezt pontosan nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy az egriek ellenállása is szálka volt a Porta szemében, de az is bizonyos, hogy ekkor a legnagyobb ellenfélnek gróf Zrínyi Miklóst tekintették, aki Szigetváron rendezkedett be a védelemre. Ha elfogadjuk azt a véleményt, hogy a szultán 1566. évi hadjáratának célpontja Bécs volt, akkor kézenfekvő és megkerülhetetlen volt, hogy Szigetvárt elfoglalja a török.

Forgách Ferenc krónikája egyenesen úgy tudja, hogy mindez azonban csak az első fázisa volt (illetve lett volna) a hadműveletnek, hiszen a tervek szerint hosszú – legalább három éves – hadjáratra készült a szultáni sereg. Az első év kitűzött feladatai után a Hódoltságban – Esztergom és Buda környékén – telelt volna a hatalmas török hadsereg, hogy az elkövetkező esztendőben a hadjáratot felújítsa és tovább folytassa a hódítását. Céljuk lehetett tehát ezáltal Eger is – Gyula és Szigetvár megszerzése után.

S ha valóban Bécs volt a katonai célpontja az oszmán-török támadásnak, akkor a császárváros előterében álló és jól megerősített Komárom és Győr (ez utóbbi nagyon hangsúlyosan) elfoglalását is meg kellett volna kísérelni a szultáni hadnak. Mindez azonban ekkor – az ismert okokból – Zrínyi és a szigetiek hosszú hősies ellenállása miatt, s különösen Nagy Szulejmán szultán halála okán – akkor – elmaradt.

Az idős Nagy Szulejmán szultán (lovon) utolsó hadjáratán, 1566-ban Szigetvár ellen vonul. A képen a beteg szultánt a nagyvezír gyalog kíséri. Egykorú török miniatúra.