1574 - Palotai "helyzetkép"

„…csak az kapuk felvonyására és vártállásra sem vagyunk elegen. Most is mindennap szöktön-szöknek.”

1574. július 3-án kelt jelentésében Pálffy Tamás (Vár)Palota kapitánya írta, hogy a székesfehérvári törökök nagy csapat jött ki, akik egészen Vas vármegyéig, Jánosházáig törtek előre…

Pálffy egyszersmind arról is szólt, hogy a reá bízott vár – Palota – védelemében nagy hiányt szenved. Azt írta Teufeel győri főkapitánynak, hogy a legénysége a fizetetlensége miatt fogyatkozik, a szökések mindennaposak:

„mind lovag-gyalog annyi elment bennök, hogy majd csak az kapuk felvonyására és vártállásra sem vagyunk elegen. Most is mindennap szöktön-szöknek. És valaki innen elmegyen mind lovag s gyalog. Veszprémben mind megfogadják őket. Mivelhogy ott bizonyos fizetés vagyon, igen reá sietnek!… Im az török pedig erősen készül mindenfelől. Az fejérvári bégnek az báttyát, az mohácsi béget mindennap várják ide fel. Szekeret, kocsikat erősen visznek mindenfelől oda be Fejérvárra… Jól értik már minden erőtlen voltunkat, hogy kiment az szolgáló nép belőle… Az egyik bástyára is kevesen vagyunk.”

Érdekesség – és az állapotokra jellemző – újólag csak a Kamara és a Haditanács bürokratikus hivatali gépezetének szűk látókörére és még inkább szűkmarkúságára utal, hogy ezek után nem Palota vitézeinek kifizetésére törekedtek, hanem számadásokat kezdtek el követelni Pálffyn, s azt hogy a vártartomány tételes jövedelmeiről való listát szolgáltasson be.