1577 - Tragikus esküvő

„Ha erős ellentámadás isteni segítséggel el nem űzte volna őket,

az egész környéket hatalmukba kerítették volna.”

Tragikus esküvő Kanizsa várában: a násznép égbe száll... - a török pedig azonnal támad.

1577. március 21-én súlyos csapás érte a kanizsaiakat. Szent Benedek napján, a vár népe nagy ünnepségre készültek. Bornemissza János kanizsai kapitány leánya, Bornemissza Anna és Batthyány István nászának ünneplése is volt ez a nap Kanizsán. Javában tartott az esküvői mulatság, melyen részt vettek nem csak a családtagok, de hivatalos volt az egész várkatonaság, valamint a vár apraja-nagyja, amikor a tragikus katasztrófa bekövetkezett.

Ma sem tudni miért – vélhetően erre már soha sem derül fény – a lőportorony és raktár felrobbant. Meglehet az ittas katonák rendetlensége, esetleg valami véletlen tűz, de bizonyosan lángra lobbantotta a tárolt 80 mázsányi lőport. A robbanás hatására hatalmas felbolydulás támadt, s a katasztrófát csak tetézte az a tragédia, hogy az ifjú pár és számos családtag, a násznép egy része, legalább 45 kanizsai vitéz a leomló épületek romjai alákerültek és meghaltak. A várkapitány, Bornemissza János is olyan súlyosan megsérült, hogy néhány nappal később ő is meghalt. Ungnád Dávid és Stephan Gerlach a király isztambuli követei is hallották – közvetetten – a kanizsai tragédia hírét, ilyen módon a kanizsai lőporrobbanás még a Portára is elhallatszott olybá, hogy leírták:

„...a szigeti, a pécsi és a pozsegai bég mintegy háromezer harcossal, tizennyolc zászló alatt, lovon és gyalog, mindenféle tűzfegyverrel ide (vagyis Kanizsa alá) vonult. A várőrséget háromszor keményen megtámadták. Ha erős ellentámadás isteni segítséggel el nem űzte volna őket, az egész környéket hatalmukba kerítették volna.”

A katasztrófa ellenére Kanizsa hamar magához tért. A parancsnokságot ekkor közvetlenül a szigeti hős fiára, Zrínyi Györgyre ruházták, aki derekasan ellátta a szolgálatát. Hiszen egy év múltán a budai pasa, Szokollu Musztafa 1578. március 23-án kelt levelében kiderült, hogy a kanizsaiak is igen intenzíven háborgatták a Hódoltság török vártartományait. A kanizsaiak éppen Szigetvár alá jártak. De sehol sincs biztonságban a török – panaszolja fel Bécsbe a pasa; Simontornya alatt, aztán Székesfehérvárnál, máskor Gesztesnél a Vértesben tűntek fel a magyar végváriak, sőt mi több: „Buda környül immár sem barmot sem juhot ugyan nem tarthatnak, még csak fáért sem mernek kimönni, szőlőikbe, vagy kertökbe is nem mernek kijárni ezök ellen.” - írta a királyhoz panaszlevelében (magyar nyelven) a budai beglerbég.