1589 - Gyalázkodó levél Tihanyba

„Te hamis hitű, hitetlen, bestye, rossz kurafi, eb, ország kóborlója,…”

A koppányi bég levelét megírta. Egy gyalázó levél Tihanyba.

Szóltunk már a bajviadalokra való hívásról, mely levelek hangvétele – akár ha életre-halálra szóló viadalra is hívott – megtisztelő és tisztes hangvételű volt. Azonban más szokás is dívott, gyalázkodó levelek küldése is, amelyben trágársággal és káromlással kívánták a másikat a baj felvételére késztetni – avagy róka- illetve disznófark küldésével az ellenfelüket vérig sérteni.

Emlékezetes példáink is vannak: 1566-ban az új budai pasát, Szokollu Musztafát három magyar főtiszt Enyingi Török Ferenc, Gyulaffy László és Thúry György hívta ki sértő levélben halálos bajra (ezt a pasa nem fogadta el), itt hazug beszéddel vádolják a törököt és büszkén hivatkoznak saját vitézségükre és szabadságukra, szembe állítva vele a török szolgaságot:

„Jól esméred magad, hogy karddal, az mivel jámbor vitézek szoktak ellenségnek ártani, nem vagy elég reá, tehát árulóul, latorul, ebül hazudsz. (…) Mi szabad nemzet vagyunk, uraságunk és becsületünk van, de te, Musztafa hitvány rab vagy s minden órában nyakadon az istráng, mint budai Oroszlán basának.” – itt Arszlán budai pasa gyalázatos vesztére utalnak, akit a szultán mikor hadaival Magyarországra érkezett, nyomban táborába rendelt és (Vár)Palota sikertelen ostroma miatt (amelyet Thúry György védett meg), ott helyben lenyakazták.

Itt most egy török tiszt, a koppányi Ibrahim aga magyarul írott levelét idézzük fel a gyalázkodó kihívás hangnemének demonstrálására. Ibrahim aga előzőleg sértő levelet kapott Pisky István kapitánytól Tihanyból (ez a levél sajnos nem maradt meg), aki „vén bábának” csúfolta, és még mást is írhatott, mert az koppányi aga igen dühös lett és mocskoló levelet küldött Tihanyba Piskynek:

„Adassék az hazug, tökélyetlen, hitetlen, bestye kurafinak, Pisky Istvánnak, Tihanyban, tulajdon kezébe.” – kezdődik a „megszólítás” és címzés. Itt mindjárt jegyezzük meg a „bestye lélek, kurafi” tényleg a legnagyobb sértés számba ment: mást értettek rajta mint manapság. A kurafi = kurva fia, azaz: kb. ma így a „k… anyád.”

A török tiszt magyar nyelvű levele aztán így folytatódik: „Te hamis hitű, hitetlen, bestye, rossz kurafi, eb, ország kóborlója, nem Pisky István, hanem Kurafi István és kurvafia volt az te neved, az van is, az is legyen bestye, hitetlen kurafi! Talán azt tudtad, hogy én Konstanczinápolyba mentem te tőled való félelmemben, bestye kurafi? Azért utánom ilyen levelet írtál? De bestye, hitetlen kurafi, ha az jégen nem lőtt az viadal (vagyis valamikor a télen a befagyott Balaton jegére hívta a tihanyi kapitány a törököt) mert én nékem nem írtad és énnékem tudtomra nem volt, hogy jégen kell megvívni, de immár most értemm mi az akaratod. Készen vagyok bestye kurafi, és azelőtt is készen voltam, de nem voltál ember hozzá, hanem rossz kurafi voltál! Azért ha holnap akarod vagy holnap után akarod, én készen vagyok, valamikor te akarod. Én az agaságot másnak eladtam, sem bégtől, sem basától nem tartok (itt valószínű arra utal, hogy a párviadal idejére letette a tisztét, hogy nem mondhassák békebontásnak); ha követ jő is, hiszem az Istent, hogy ellent nem tart róla. Hanem úgy vívjunk, bestye hitetlen, rossz bestye kurafi: egy korlátba ketten menjünk be, sem tehozzád magyar vitézek, sem énhozzám török vitézek ne jöhessenek, és ott fegyverrel lehet is, foggal lehet is, mindaddig vívjunk, hogy egyik a másikat kivégezze ez világból. Azmit énnekem küldtél bestye, hitetlen kurafi, nem érdemlem én azt, de a te aggott apád az volt, te is az vagy… Ez levelet látván, te hitetlen eb és rossz bestye kurafi énnékem választot adj, mely órában és hol akarod, hogy megvívjunk; én is mindjárst elmegyek. Költ Koppánybul 2. Marcz. 1589. Az te nem barátod Ibrahim aga, az hatalmas török császár zászlós agája.

A levélben még szó esik egy bizonyos váltságul ígért lóról is, amelyet Ibrahim nem küldött meg Tihanyba – vélhetően ezen kezdődött el a „halálos viszály” –, amelyet addig nem is fog elküldeni, míg meg nem vívnak – írta a koppányi aga.

A körülményekről és a történet teljes hiteléről érdemes felidézni, hogy a magyar kapitány által küldött bajra hívás: „A jégen, a Szóntód előtti jegyenyefa alatt küzdöttek volna meg egymással, csakhogy Ibrahim aga nem jelent meg a küzdelem időpontjában. Állítólag egy felesége, és két asszonya is ugyanazon napon szült neki fiúgyermeket, amely olyan nagy csoda volt, hogy a környéken minden török vezérnek leesett az álla.

Miután Pisky csalódottsága hevében leitta magát, állítólag csúfolódni kezdett Ibrahimon, melyet a török megtudott, és igencsak megharagudott. Ibrahim aga jó vezér volt, így tudta, a magyarok felett csak akkor uralkodhat, ha ő maga is beszélni a nyelvüket. Így hát, oly szintű magyar tudásal rendelkezettt, hogy dühében az alább olvasható levelet fogalmazta meg.

Egyes mondák szerint március végén, a szántódi partoknál csaptak össze, ahol Pisky egy fülét, míg Ibrahim az orrát veszítette. Ezután mindkét helyen (Tihanyban és Endréden is) megünnepelték a párbajt.

Pisky István nemsokkal később bravúros módon, mintegy 25-30 katonával elfoglalta Balatonendréd várát, és egészen Tolna megye határáig, Török-Koppányig előretört. A megszerzett területeket csupán Pisky István csúfos halála után tudta visszaszerezni a török.
Merthogy történt, hogy az egyik Pisky által vezetett fosztogatás alkalmával a Tihanyba kirendelt adószedő is részt vett a harcban, a nagy zsákmány reményében. Az adószedő meghalt a csatában, és hazaértük után nemsokkal Piskyt megvádolták azzal, hogy ellopta az adószedő lovait, és a beszedett adót. A császár elrendelte kivégzését, és a vár új kapitányt kapott.”

Török szpáhi - Velimir Vuksic rajzán.

Takáts Sándor, Török–magyar bajviadalok, Budapesti Szemle, 1912, 150. kötet, 404–405. (egybevetve és a szöveghiányt kiegészítve az egyik 18. századi másolat Orlovszky Géza által készített betűhív átiratával: Magyar Ferences Könyvtár, Manuscriptum P. Josephi Jakosics a Buda. N. 11. Adversarium 10 j 2. 2o 13–16).