1597 - Tata bevétele

1597. május 23. Tata bevétele.

Az 1597-es évben már jelentkeztek a két fél kimerülésének jelei. A mezőkeresztesi csata hatásaként a császáriak óvakodtak minden komolyabb ellentámadástól, nyílt színi ütközettől, sőt a prágai udvarban már szóba került az is, hogy ha a szultán újra személyesen érkezik Magyarországra, feladják a magyar végvárakat és Bécs védelmére vonulnak vissza.

A téli haditanácson, amelyen a magyar főtisztek és főurak is részt vettek, a Győr elleni támadást, és török támadás esetén az itteni csatát javasolták. Főleg Pálffy Miklós és Nádasdy Ferenc tiltakoztak ez ellen, azt mondták, veszélyes egész Magyarországot ellenállás nélkül feladni. Azt tanácsolták, inkább Budát támadják meg, hiszen "jobb azért az ellenséggel hazájában megvívni, hogynemmint az mi házunkban az ellenséget hozni". Miksa főherceg azonban tiltakozott ez ellen, így el is vetették a javaslatot.

Azonban Győr török uralma zavarta az utánpótlás szállítását Komárom és Esztergom váraiba, ezért előtérbe került annak visszavétele. Ezt készítették elő Tata rajtaütésszerű bevételével, ráadásul ezzel Győrt is elszigetelték Budától, mivel a Duna menti mocsarakon csak itt volt átkelőhely. Pálffy és a támadás kitervelői minden információt összegyűjtöttek Tatáról, és beszerezték az addig Magyarországon még nem alkalmazott petárdát, vagy akkori nyelven patarát (palarát). A hadiszerszám bevetése feltehetően Johann Bernsteintől, a robbantás szakértőjétől származott.

Bernstein 1597. május 20-án felkereste Pálffyt Érsekújváron, és együtt mentek másnap Komáromba. (Nádasdy Ferenc nagy valószínűséggel nem vett részt a hadműveletben.) Itt várta már őket a petárda, és ide gyűjtötték az akcióban részt vevő kb. 2700-3000 embert, magyart, németet, vallont. Esztergomból 500 magyar hajdút kértek, akik csak késve tudtak megérkezni. Azonban az ő feladatuk volt az első támadás végrehajtása, így az akció sikere kerülhetett veszélybe a késéssel.

21-én Almáson táboroztak, és ide érkeztek késve az esztergomiak is. Azonban a kimerült katonákkal az akció végrehajthatatlan volt, ezért azt másnapra kellett halasztani. Ez azonban a lelepleződés veszélyét rejtette magában, ezért minden úton járót feltartóztattak, erős őrséget állítottak és tábort vertek.

22-én éjfélkor szigorú rendben indultak a csapatok Tatára. A törökül kiválóan beszélő Rácz Illés és két társa kapta a feladatot, hogy a vár őrségét megtévessze. A török ruhába öltözött lovasok a vár hídjához mentek és ott beszélgetni kezdtek az őrséggel. Azt mondták, hogy Győrből Budára mentek élelemért, és most mennek vissza, de a hosszú úton pihenőre volna szükségük. Az őrség semmi furcsát nem talált ebben (Győrben valóban éheztek a törökök), ezért beleegyeztek, hogy a három lovas a vár alatt pihenjen. A beszélgetés alatt Bernstein és emberei feltolták a szekeret a hídra, amelynek rúdján ott lógott a petárda. A felvonóhíd fel volt húzva, ezért a várárkot egy hosszú rúddal át tudták hidalni, ezen volt a hadiszer, hátul pedig egy ellensúly tartotta szekeret, nehogy a vízbe essen. Bernstein meggyújtotta a kanócot, az őr csak ekkor vette észre a veszélyt, de már késő volt. A robbanás szétszabta a felvonóhidat, és a mögötte lévő kaput is. Elsőként húsz vallon és spanyol lövész rohant a hídra, és rohamhidat dobtak át az árok felett. A feladatuk a kapu megtartása volt. Elsőként az 500 esztergomi hajdú rohant be, majd a németek, de a pika helyett (amely a szűk helyen használhatatlan volt) alabárdokat és rövid lándzsákat kaptak. 300 magyar gyalogos a vár másik oldalán a falon igyekezett bejutni. A berohanó hajdúk alig ütköztek ellenállásba, a kevés védekező törökökkel hamar végeztek.

A még védekezők a palotába zárkóztak, de Pálffy hajnal előtt nem tudott nekilátni az ostromának (pedig a robbanás hangja odahívhatott volna más török egységeket is), majd a bástya ágyúit a palotának szegezte. A felszólításra az őrség nem adta meg magát, mire a németek létrával mászni kezdték a falat. Most már persze a törökök is kapituláltak volna, de a zsákmány reményétől megrészegült zsoldosokat nem lehetett megállítani. A kis ellenállást hamar megtörték, majd gyorsan helyreállították a kaput. 450 német, 300 hajdú és 25 huszár maradt a várban.

Tata elfoglalásával Győr helyzete nagyon megnehezült, viszont könnyebbé vált Esztergom ellátása. Sajnos, a tatai diadalt az októberi török támadás semmivé tette.

forrás: FB-Szibler Gábor