1604 - Bocskai István titkos követjárása

„...jó akarattal ígérte magát a hatalmas császárhoz és megromlott országához.”

Bocskai István titkos követjárása – Murat „sarca” – a másodvezírhez,

Lalla Mohamed (vagy másként Lala Mehmed) pasához...

1604. április 1-n érkezett meg a török pasa, Lalla Mohamed másodvezírnek a szultán, I. Ahmed által jóvá hagyott magyar nyelvű válasza – melyet nagy valószínűséggel a Portán tartózkodó erdélyi „bujdosók” egyike Bethlen Gábor fogalmazott meg – s amelyben a török hatalom biztosítja Bocskait a támogatásáról, hogy Erdélyt a Habsburg király uralma alól kivonja...

Hogy mennyire volt erős ez a Habsburg uralom Erdélyben, az már megint más kérdés. Egy biztosan állítható, az elmúlt évek zűrzavarai és véres harcai – Báthory Zsigmond lemondása(i) és Basta megbízatása, a román havasalföldi vajda, Vitéz Mihály gyűlölt regnálása, Székely Mózes tiszavirág életű fejedelemsége és az erdélyi rendek elégedetlensége, a mérhetetlen pusztítás, mely az addig virágzó „kincses” tartományt, Erdélyt, „Tündérország”-ot (itt e szép költői jelző a politikai állhatatlanságára utal, értsd a régi magyar nyelvben tündér – aki illékony, változékony, megfoghatatlan) jellemezte most új helyzet elé került.

Basta – a császár megbízottja – már februárban „örömmel” kivonult Erdélyből, mondván, hogy a magyarországi hadszíntérre kell az erősítés (ekkor még tartott a 15-éves háború), hátrahagyott gyülevész hada még mélyebbre züllött és gátlástalanul, kegyetlenül fosztogatta a tartományt.

Az erdélyi politikából – az erdélyi rendek által mellőzött és Báthory Zsigmond melletti szerepvállalása miatt – kiközösített Bocskai István volt egyedül az a nagy hatalmú és karizmatikus személy, akikben sokan – főként az erdélyi kimenekült bujdosók, az erdélyi „ellenzék” kik török földön húzták meg magukat – a fejedelemség leendő urát vélték felfedezni.

Már 1604 márciusának elején maga Bocskai kiküldte a Porta szándékát kipuhatolni egyik török rabját, Murátot „sarc gyűjtő útjára”. Lalla Mohamed másodvezír közvetítette Bocskai István felajánlkozását a Portára, hogy Erdélyt megszabadítja a Habsburg hatalomtól. A török szultán környezete kényszer helyzetben volt – s kénytelen volt – jobb híján abban a Bocskaiban bízni, aki nem is olyan rég még az erdélyi hadak főtisztjeként számos nagy győzelmet aratott seregeik felett, s egykor az erdélyi „háborús-párt”, azaz Erdély török vazalluságból való elszakadásának szószólója volt. Most már úgy tekintettek rá, mint a „szultán jóakarójára” S Bocskai is „jó akarattal ígérte magát a hatalmas császárhoz (I. Ahmed török szultánhoz) és megromlott országához (Erdélyhez).” Már most az összekötő kapocs a kimerült és kivérzett török hatalom és az elszigetelt Bocskai István között azok az erdélyi „bujdosók” voltak, akik kapva-kaptak ezen a hirtelen kialakult hatalmi vákuumon: nyomban pontokba szedték Bocskai javaslatait és kívánságait, amelyet aztán a Porta támogatásáról biztosított. A kocka el volt vetve...