1653 - "Magyar Márs"

Parnasszusról a pokolba

„A Magyar híveknek, s hazám Vitézeinek írásom ajánlom,
Kik fegyvert viselnek, s Török vért eresztenek, ezt azoknak csinálom
És a Magyar Mársot, mint hűséges társot verseimmel ajánlom.”

„Magyar Márs…”

Liszti László, mint első Zrínyi-epigon

Egy „botrányos-tragikus” főrend gróf Liszti László Mohács-eposza (mintegy buzdítás a török ellenes harcra – akárcsak Zrínyi nevezetes szigeti eposzában).

Liszti (neve többféle módon előfordul a forrásokban: Listi, Listhy, Listius etc.) László gróf egész élete botrányokkal és valójában végzetes sodródással teli. Éppen ezért nagyon rejtélyes – s mint ilyen sok találgatásra ad okot. Báró Liszti Ferenc és Gyulaffy Zsuzsanna gyermekeként a legjobb nevelésben részesült – vélhetően valamely külföldi katolikus egyetem hallgatója is volt. Már korán árvaságra jutott, s egy ízben – nagybátyjával, Liszti Jánossal együtt – a hűtlenség vádja miatt teljes vagyonukat elkobozták. Később mégis visszakerült a királyi kegybe – bár hivatalt soha sem kapott, s nem is viselt. Köpcsény várának uraként élte életét.

Amikor gróf Zrínyi Miklós Syrennája – azaz a Szigeti veszedelem – megjelent nyomtatásban, 1651-ben, hamar maga is lelkesen olvasta és rajongója lett, olybá, hogy Zrínyi sikerén felbuzdulva elhatározta, hogy maga is lelkesítő költeményt ír osztályosaihoz, a politikai nemzethez, a mohácsi csatáról. Műve 1653-ban, Bécsben jelent meg nyomtatásban „Magyar Márs, avagy Mohács mezején történt veszedelmek emlékezete” címmel.

Részlet Liszti gróf Mohács-eposzából:

„Két szép halastókkal, s nagyszámú sok jókkal
Természet látogatta
Balatont és Fertőt, mivel mind a kettőt,
Halakkal megáldotta.
Kit hosszaságával s kit széles vóltával
Mérföldekre osztotta.
Alsó rész hazánknak és tartományunknak
Szomszédja a Tótország,
Akiben lakozott s régen hadakozott
Pannonusi sokaság;
Száva s Dráva között eben megütközött
Gyakran a sok pogányság.
Ezután horvátok, dalmaták és rácok
Élék lakóföldeket,
A tótok Zágrábban, horvát Bithyhomban
Teszik ülőszékeket,
Rácok Fejervárban, Nándor-Belgradumban
Veszik eredeteket.
Boszniák fővára s dalmátok határa
Az Adria tengerig,
Egyik rész töröknek, másik velencésnek
Szolgál mind ez ideig,
Egy szegletecskéje s kicsiny részecskéje
Maradott meg mindvégig.
Felföld a Dunával kezdődik Pozsonynál,
Késmárk hegy a határa,
Carpaticus hegyek amelyek terjednek
Szintén Máramarosra
Kövekkel bévesek, nagy hegyes s völgyesek,
Nyúlnak Erdélyországra.
Határosi ennek s nevezett helyeknek
Morva és a Slésia;
Csak szomszédságában, közel ő magában,
Találtatik Russia,
Jeles nemzetséggel s sok szép nemességgel
Tündöklő Polonia.
A Máramarosból és kőszikláiból
Tisza vize származik,
Nagy gyönyörűségel, felföldet bőséggel
Általfolyván s meghizik;
A folyóvizekhez, mondom, mindenikhez
Halakkal elérkezik.
E felszélről valók királyunk-uraló
Hazánknak felső része,
Sok szép városokkal, Pozsony- s Nagyszombattal,
Vagyon felöltözése;
S Trencsén, Vág vizének, a Dunában ennek
Vagyon beférkezése.
Beszterce és Selmec, Nyitra s pénzes Körmec
Sok aranybányáival,
Egyebeket felmul, kevély s igen dúl-fúl
Tündöklő aranyival,
Gazdagétja népét s hazája nemzetét
Sok ezüst tallérival.
Ellenben Budának, a Pest városának
Vác határos szomszédja,
Ki nem ér csak kézzel, Eger hozzá közel,
Vitézek oskolája;
Kassát nemességgel s más egyéb szépséggel
Akarmelyik sem dulja.
Szepes vármegyében s a hegyek mentében:
Szép tizenhárom város,
Kik Luglyó várától és ennek urától,
Volt régenten nagy áros,
Kiket Zsigmond király eladott s sokban áll,
Nemzetünknek is káros.
Kalocsa dél-szélre, nap menetelére
Felépittetett vala,
Amely érsekséggel s egyházi szépséggel,
Híres és neves vala;
Bács nagy régiséggel, Szeged mezőséggel,
S a Tisza folyja vala.
Tiszán általkelvén, s részére érkezvén,
Vagyon Debrecen s Várad,
Kiknek nemzetünk közt s mind a pogányok közt,
Emlékezeti árad;
Sok aranyozással a pénzgazdagétással
Nagy-Bánya el sem marad.
Ezen tartományban s felföld határában
Vagyon a Tömösvár is,
Mely nagy méltósággal és praefectussággal
Való kapitányság is,
Egész országunkban és vég-várainkban
Mert harmadik volt ez is.
Amas híres-neves, régiséggel kedves,
Severinum is itt volt,
Hol Trájánus császár, ki dicséretet vár,
Hidat építtetett volt,
Mely hidnak esvénye s csinált téteménye,
Helye is látható volt.
Ne szóljak bár semmit, s ne nevezzek ennyit,
Sok szép hires helyeket,
Akik országunkban és tartományunkban
Gerjesztették szívünket,
Ékes címerekkel és dicséretekkel
Rendben vehetném őket.
Hegyeknek, völgyeknek gyümölcsös erdőknek
Számát meg sem mondhatom,
Szép széles mezőknek s bortermő szőlőknek
Sokságát számolhatom,
Téjjel-mézzel folyó, földe gyümölcsös s jó,
Hazánkban tanálhatom.
Nem volt Hesperusnak s szép tartományának
Gyümölcsöző szebb kerte,
Az Alcyonusnak, sem Laomedonnak
Ékesebb világszerte;
Magyarország őket, mi hazánk ezeket
Gyümölcsével meggyőzte.
Mit szóljak boráról s termő buzájáról?
Bacchust s Cérest felmulta,
Aristhéust mézzel, s Neptunust is vízzel
S halaival megdulta;
Florát virágokkal, Paphoszt is rózsákkal
Ékesen felhaladta.
Több dicséretiről, nem szükség ezekről,
Musám, tovább beszélgess;
Az históriának, és rövid voltának
Szükség azért hogy kedvess;
Tovább is dolgodhoz s kezdett irásodhoz,
Méltó azért tekéngess.
Péter-Váradjánál, e nevezett várnál,
Tisza a Dunába foly,
Ő társaságához, s ennek folyásához
Magát foglalja ahol,
Mindaddig nem szünik, míg tengerben hunik
Addig gyorsasággal fol.
Carpaticus hegyek, kik között nagy völgyek
Voltak emlékezetben,
Más tartományt találsz, s túl ezeken számlálsz,
Amely vagyon Erdélyben:
A régi Dácia, dákusok hazája,
Mely volt régi üdőben.
Ennek fővárosa, kinek sok lakosa,
A szép Gyula-Fejérvár
Mely a Juliustul, vagy Gyula hercegtül
Hires s nevezetes már,
Városoknak feje s fejedelmek helye
Nagy régiségből immár,
Ennek szép városi, akinek situsi
Vádnak helyheztetésben,
Természet meglátta, sőt meg is áldotta
Mindennemű bőségben,
Nincs fogyatkozások, ha mi kivánságok,
Találtatik helyekben.
Szeben a legelső, s épületre felső,
Többinél tekintetesb,
Szászoknak elei, itt laknak fejezi,
S böcsületre érdemesb,
Mint magistratustól, s előttük-járótól,
Tőle fügne, mert nemesb.
Ennek csak szomszédja, s mondjam, határosa
Brassó, szép hegyeivel,
Magasan épitett s kősziklára szerzett
Sok szép épületivel
Kérkedhetik bizvást, megvan amit kivánt,
Hires erősségivel.
Vadnak szép vizei s forgó örvényei,
Mezeiben nagy bőség,
Ékes situsában és állapotjában
Találtatik dücsőség,
Természettől szállott, s csaknem reá állott
Mindennemű ékesség.
Ezüsttel s arannyal, sok metallumokkal,
Beszterce harmadikja,
Midásnak tárháza s Croesus kéncses háza,
Sokpénzü kamarája.
Darius kéncsének, sokszámu pénzének
Innen támadott árja.
Sok szép bányáinak s boros határinak,
Mért számláljam helyeit?
Akik régiséggel, tündöklő értékkel
Ékesgették hireit,
Az égig emelték s földre alig tették
Gazdagsággal népeit.
Negyedik Segesvár, aki nagy erős vár
Szép széles falaival,
Körülötte álló s magábanfoglaló
Nagy magas tornyaival,m
Ki ellenségének s reá-törőinek
Megfelel álgyuival,
Medgyes dicséretes, híres s nevezetes
Több városok közzé fér,
Szép magas tornyával, ékes állásával
Akármelyikkel elér;
Nagy bő jövedelme, kiért győzedelme
S kéncs foly reá, mint egy ér.
Szamos mosdogálja, molnait forgatja
Kolosvár városának:
Hossza s szélessége, kiterjed bősége
Messzére határnak,
Hires-nevezetes, kiért tekéntetes,
Ereje rakásának.
Tágas a mezeje, termő szép szőlője,
S bőves szép kenyerekkel,
Áros-emberinek s kereskedőinek
Kérkedik értékekkel,
Hányja s veti magát, érzi gazdagságát,
Teljes győzedelmekkel.
Itt van Szászsebes is, hire mert ennek is
Régiségtől származott,
Akire bő áldást, s nem is mondhatok mást,
Még természet is hozott,
Ez is előkelő, s a többi közt kellő,
S bőség rá szivárkozott.
Erdély szegletében, s ez ország szélében,
Székelyek is lakoznak,
Régi magyar vérből, scythiai nemből
Ezek is származtanak,
Azkik Attilától, legelső királytól
E földön maradtanak.
Egyenlő szabadság, nincs köztök parasztság,
Mind egyik nemességben,
Mind kicséntül fogva életek foglalva
Csak az egy vitézségben
Hazája-terjesztő s fejdelemszerető,
S állandó hűségében.
Ez az Erdélyország, drága kincses jószág,
És tündöklő uraság,
Ezüsttel, arannyal, sok metallumokkal
Dicsekedő boldogság.
Hogyha mi jót kévánsz, mindent benne találsz,
Tekintetes méltóság;
Kérkedjék India, ámbár magát hányja
Ganghes folyóvizével,
Hires Hispania, hogy természet áldja,
Ibérus fövenyével,
Jöjjön bár Lydia, s dicséretit írja,
Pactolus-víz kéncsével.
Mondhatom, Erdélyt is ekként természet is
Ezekkel megáldotta,
Szomszéd országoknál és tartományoknál
Mert feljebb magasztalta
Midőn mindezeket, kivánt valamiket,
Bőségesen megadta.
Az Aranyas vizét, ki folyja közepét,
Egyik is meg nem dulta,
Szamosnak folyásit s fövenye mosásit
Valaki megtanulta,
Hermus és Tagushoz, arannyal-folyókhoz
Bizvást hasonlithatta.
Ezüst talentumal és rézes tungokkal
Corynthus meg nem dulja,
Vas sulyosságával, vagy olcsóságával
Egyik is sem haladja;
Sónak sokságával, avagy bővoltával
Kérkedésben van módja.
A Cirene földjén s országa közepén
Jóllehet sok sót irnak,
Vagy hogy kunyhócskákat, vagy lakó-házakat
Ott csak sóból csinálnak;
De bizvást Erdélyben s ez ország részében
Várakat is rakhatnak.
Bőves szép lovakkal és szarvasmarhákkal
Idegen országokat
Táplálja és tartja, s nincsen is drágája,
Tanálni olyan jókat,
Bor a pincéjeket, s gabona csűröket,
S pénz tölti tárházakat.
Moldova egyfelől, Havasal másfelől
Erdélyt foglalják körül,
Mint erős bajnakság, e két Oláhország,
Vagynak jó segítségül,
Hogy bérohanása, avagy pusztítása,
Ne essék ellenségtül.
... Európában mássa, hazánknak mint társa,
S nincs is hozzá fogható,
Föld kerekségében, világ dücsőségben,
Nincsen felülhadható,
Isten irgalmából, egyedül magából,
Ennél jobbat adható;
Dücsőség kezdője, s minden jók termője,
A Magyarország lehet,
Mi kigondolható, jókat osztogató,
Véle más el nem érhet,
Minden gazdagságot s testi kivánságot
Ember belőle vehet.”