6. Osztrák háború, Oláh háború

Ősszel az elveszett nyugati területek visszaszerzésére indult. E részeken III. Frigyes – mint ezt Hunyadi IV. Eugénnek a háborút bejelentő levelében panaszolja – „zsarnok” módjára viselkedett, a győri székesegyház mellé istállót és megvetésre méltó boltokat építtetett. Az Ulászló és Frigyes közötti fegyverszünet már 1446 május 21-én lejárt volt s Hunyadi novemberben benyomult Stíriába, előzőleg azonban felkérte az osztrák és stájer rendeket, hogy a királyt ő ellene ne segítsék.

Ez volt az első kísérlet a magyar és osztrák rendek együttműködésére, de visszautasításra talált. Hunyadi serege Stírián, Karintián keresztül nyomult előre, az útjába eső területeket – az akkori hadviselés szokásai szerint – feldúlta, majd északnak kanyarodott, elfoglalta Bécsújhelyet, Frigyes megszokott tartózkodási helyét és onnét Bécs alá, egészen a Dunáig hatolt. Csak most indulhattak meg a fegyverszüneti tárgyalások, ugyanazon az alapon, melyet Frigyes még nem sokkal előbb, de mikor a magyarok még nem voltak ilyen veszedelmes közelségben, visszautasított. Kötelezettséget kellett vállalnia, hogy Győr várát február 2-ig visszaadja.

Hunyadi december végén vonult ki Ausztriából s újév után már Oláhországban volt, hogy Vlád elleni büntetőexpedíciójával befejezze a déli határvonal biztosítására tavasszal kezdett akcióját. Erdélyből tört Havaselvére. Vlád elmenekült, de a Hunyadi által kinevezett új vajda – Ulászló Dán – elfogatta és fiával együtt kivégeztette. Ez a hadjárat, mely a déli védelmi zónát s a szent korona tekintélyét oláh földön is biztosította, megakadályozta Hunyadit, hogy a Frigyessel februárban újból megindított béketárgyaláson résztvegyen. Februárban fényes főpapi és főúri követség ment Bécsbe béketárgyalásra, de eredményt ez sem ért el. Csak mikor V. Miklós pápa (1447–1455) Carvajal János bíborost küldte ki a tervbevett kereszteshadjáratot akadályozó viszály elintézésére, csak akkor sikerült, 1447 június 1-én – ha nem is végleges békét –, de legalább kétéves fegyverszünetet elérni.

Ezek szerint Frigyes Győrt átadja, de összes többi foglalásait, zálogjogon s egyébként bírt magyarországi várait és birtokait megtartja. Idegen kézen marad tehát Sopron, Kőszeg, Rohonc, Szalónak, Borostyánkő, Dévény (Frigyesnél), Fraknó, Kismarton, Kabold (Albert osztrák hercegnél), továbbá Szarvkő, Óvár és még más várak minden tartozékaikkal és jövedelmükkel. Ennél többet a Carvajal bíboros elnökletével ősszel összeült osztrák-magyar „baráti diéta” sem tudott végezni, sem pedig a következő nyáron szintúgy Carvajal elnöklete alatt tárgyaló bizottság sem. Pedig Hunyadi külön hangsúlyozta Carvajal előtt, hogy csak a Frigyessel való viszály tartja őt vissza a török háború megindításától.

forrás: Hóman-Szekfű. Magyar történet II. kötet