II. Lajos születése (Lévai-Potó: Királygyilkosságok...)

Lajos koraszülött volt, ezért biológiai inkubátorban, azaz sertésbendőben tartották életben, tudniillik az újszülött bőr nélkül jött a világra. Már a királyné várandósága sem volt normális orvosi eset, hisz gyakran gyakran kényszerült ágyban maradni, annyira gyenge volt testileg. Candale-i Anna belehalt a szülésbe, az ő életét nem tudták megmenteni, három héttel a szülés után ugyanis gyerekágyi lázban meghalt.

A korabeli krónikák így írják le a király születésének körülményeit:

"Ulászló halála után a cseh és magyar trónon fia Lajos következett, aki Anna királynétól született 1506-ban. Róla jegyezte fel Zsámboki János... hogy apja a Gyula nevet akarta adni neki, de a francia anya (aki még a gyermekágyban meghalt)  a Lajos névhez ragaszkodott. Különben úgy hírlik, hogy a herceg koraszülött volt; nem is véletlen ez, hiszen egész későbbi élete kiérleletlen volt. Koraszüléssel jöt a világra olyannyira idő előtt, hogy bőr nélkül hagyta el az anyaméhet (...)  és emiatt orvosi beavatkozásra és a bőröcske kenegetésére volt szükség."

Brutus János Mihály a Magyar Históriájában a következőket örökíti meg:

"Az utókor figyelmére méltó, a felséges királyi udvarban történt dolgot mesélnek azok, akik jártasak a magyar történelemben: amire ritkán van példa az emberek között, Lajos meztelenül, bőr nélkül született, ami bámulatos, szomorú és gyászos előjele volt az összes jelen lévő, csodálkozó ember számára. Az odahívott orvosok nagy nehezen, puhító és nedvesen tartó szerek ráhelyezésével, egy hosszú napon át befedve tartották a fiú bőrét, aki meztelen testtel a nyílt levegőt nem viselhette el (...) Néhány embertől bizony azt hallottam, hogy hosszas vita után egy gerince mentén felhasított és kibelezett disznóna (in sue medis per spinam secta taque exinterata) helyezték a csecsemőt az orvosok, amedig az állat melege tartott; majd sorba betették egy másikba, amit e célból sietve levágták, majd sorba betették egy másikba, mígnem a vérzés elállta után a gyenge hártya lassan kezdett behegesedni, a bőr pedig kifejlődni."

Ilyenformán történt hát a szerencsétlen sorsú királyfi születése és életben maradása az orvosi leleménynek köszönhetően. Ami a bőrnélküliséget illeti, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy bioéogiai képtelenség, hiszen minél érettlenebb a koraszülött, annál fejletlenebb a bőre, azaz vékony, sérülékeny, vörös. Talán ez a tény kelthetett környezetében riadalmat, illetve a bőrnélküliség benyomását.(...)

Viszont elgondolkodtató, hogy hosszas vita után helyezték a csecsemőt a biológiai inkubátorba. Felveti a kérdést, hogy ismert, már kipróbált módszerről volt-e szó, vagy az egyik olasz orvos fejéből pattant ki abban a pillanatban. A különleges eljárást egy olyan korban alkalmazták, amikor a koraszülötteknek semmi esélyük nem volt az életben maradásra, így érthető módon általában veszni hagyták őket.

Ulászló fiát azonban mindenáron életben kellett tartani, hogy a királynak utóda legyen. "A magyar történelem koldusa", Dobzse László - nem törödve a mérhetetlen költségekkel - külföldi orvosokat hozatott és tucatszám ölette le a sertéseket, hogy tetsmelegük megkönnyítse az újszülött életben maradásáért folytatott küzdelmét. Az eljárás a maga korában kétségtelenül zseniálisnak mondható, minden kuruzslástól , bűbájtól mentes tiszta észbeli megfontolásokon nyugvó, praktikus megoldás. De rendkívül költséges volta miatt mégsem volt széles körben alkalmazható.

Lévai-Potó: Királygyilkosságok a magyar történelemben