A magyar hadsereg általános felépítése, mozgósítási terve (elméleti)

I.

Állandó zászlók alatt tartott katonaság. Ezek zömében a végvárakban, ill. a végvidéken volt elhelyezve.

1) Királyi bandérium. Létszáma 1.000 fő, melyből 600 vidéken szolgált.

2) Főméltóságok bandériumai. Az erdélyi vajda, a horvát bán, a székelyek ispánja és a temesi ispán csapatai. Egyenként 400, összesen 1.600 fő.

3) A végvárak őrsége 6-10.000 fő. (?)

4) A határvidéki városok várakban szolgáló zsoldosai. Létszámuk ismeretlen.

5) Naszádosok. Létszámuk bizonytalan. Mátyás idején még 10.00-en voltak, viszont egy 1523-ból származó kimutatás már csak 1.000 főt tüntet fel.

6) Rác könnyűlovasság. (huszárok) A török elől menekült és itt szolgálatot vállaló katonaság.

II.

Csak háború esetén mozgósított hadsereg. Ennek jó részét csak az ország határain belül lehetett alkalmazni.

1) A királyné, az egyházak és a bárók által kiállított bandériumok. Létszámuk 14-15.000 fő.

2) Városok által kiállított katonaság. Városonként 10-100 fő. Létszámuk ismeretlen.

3) Megyei zsoldosok. Létszámuk ismeretlen.

4) Kiváltságos népek (jászok, kunok, székelyek, vlachok) hadai. 4-5.000 fő.

5) Nemesi felkelés. Azokból a nemesekből összeálló had, akik nem szolgálnak zsoldosként az udvarnál, vagy valamelyik főúrnál. Létszámuk 20-25.000 fő.

6) Telekkatonaság. Az úrbéres jobbágyság után kivetett katonaság. A kivetés aránya sokszor vidékenként különböző volt, mivel a török által közvetlenül fenyegetett déli megyék rendszerint több katonát adtak. A kivetés a jobbágytelkek szerint történt, s miután ebben az időben 250-275.000 telek volt, a kivetés aránya pedig 3-10% körül mozgott, a telekkatonaság létszáma 10.18.000 főre rúghatott.

III. - IV.

Általános mozgósítás esetén még két elemmel egészülhetett ki a hadsereg:a népfelkeléssel és az idegen zsoldossággal. A népfelkelést végső esetben rendelték el és kiterjedt minden harcra alkalmas férfilakosra. A magyar haderő szervezetének egyoldalúságát, azt tehát, hogy benne a lovasság, főleg a knnyűlovasság aránya igen magas volt, nehézfegyverzetű idegen zsoldosok felfogadásával kellett ellensúlyozni. Ezek száma a pénzügyi lehetőségektől függött, így nem lehetett túlságosan magas.

Nagyon hozzávetőleges becslés szerint háború esetén a hadsereg létszáma ez lehetett:

I. Állandó fegyverben álló hadak:

bandériumok                                                      2.660 fő

végvárak őrsége                                             6-8.000 fő (?)

városok zsoldosai                                                 500 fő (?)

naszádosok                                                        1.000 fő

rácok                                                               2-5.000 fő

                                                                   12-17.000 fő

II.

Mozgósítot hadak:

egyháziak és a bárók bandériumai             14-15.000 fő

városok zsoldosai                                              1.000 fő (?)

megyék zsoldosai                                              5.000 fő (?)

kiváltságos népek hadai                                4-5.000 fő

nemesi felkelés                                           20-25.000 fő

telekkatonaság                                          10-18.000 fő

                                                                   60-80.000 fő

III. Idegen zsoldosok                                       10.000 fő (?)

IV. népfelkelés                                            60-70.000 fő (?)

                                                                   70-80.000 fő

Összesen:                                               142-177.000 fő

Mindez természetesen csak optimális esetben volt így, mert az egyre romló gazdasági helyzet, az állandósult pénzhiány ennyi katona kiállítását alig tette lehetővé. A döntő összecsapáshoz összevonható erők nagyságát ráadásul bizonyos körülmények korlátozták. Egyrészt ebből a számból le kellett vonni azokat a tényleges hadműveleti területtől távol esőváraknak őrségeit, melyek mozgósítás esetén is helyükönmaradtak, hogy a török betöréseit elháratsák, ill. hogy váraikat megőrizzék. De ennél sokkal nagyobb mértékben korlátozta az egy táborban  egyesíthető katonaság létszámát az, hogy a török Erdélytől az Adriáig mindenütt fenyegethette az ország határait, így az erdélyi és a horvátországi hadakat mindaddig nem lehetett a magyarországiakkal egyesíteni, amíg a törökök támadásának fő iránya nem vált nyilvánvalóvá. (...)

(a török hadsereg) Buda elleni támadó szándéka nyilvánvalóvá vált, a hadaknak valahol Tolna körül történő összevonásával már elkéstek, lévén a távolság Nándorfehérvár és Tolna között kisebb, mint Erdély, ill. Horvátország és tolna között. (...)

A mozgósítás elrendelése az országgyűléstől függött. Végrehajtásáról elég keveset tudunk. Bizonyosnak vehetjük, hogy a bandériumokat kiállító személyek saját apparátusukkal szólították hadba, szerelték felés vezették a kijelölt gyülekezési helyre, míg ugyanezt a nemesi felkelésnél, a városi katonaságnál és a telekkatonaságnál a megyei és városi hatóságok intézték. (...)

A megyei hadak és a telekkatonaság kijelölt kapitányok alatt vonult hadba. A kivonuló hadsereg élére a király nevezte ki a fővezért. A fővezérek mellé hadi tanácsot állítottak, tehát valamilyen vezérkarféle testületetalakítottak. A mozgósítással egyidőben elrendelték a várak megerősítését, a hadiszerek beszerzését, szabályozták a pénz forgalmát, főleg olyan szempontból, hogy a katonaságot lehetőleg jó pénzzel fizessék. A hedsereg élelmezésének megkönnyítésére rendszerint a mezőgazdasági termékek kivitelét is tilalmazták, egyben intézkedtek a hadjáratidejére szükséges élelem felhalmozásáról.

Perjés Géza: Mohács