A harci morál

Ugyanekkor azt is elhatározták, hogy a Krassó mentén levő hadakat felrendelik a mohácsi mezőre. Miután Tomori és Perényi a mohácsi mezőt bejárták, a Krassóhoz mentek. S most egy különös jelent játszódott le, melyről így tudósít Brodarics:

"Miután ide megérkezett, s katonákat és a csapatok vezéreit összehívta, a tábor visszavonására vonatkozólag előterjesztette a király akaratát, amely egyszersmind az övé is volt. A katonák azonban mindnyájan zúgtak és méltatlankodtak, hogy elviszik őket az ellenség közeléből, s kivel pedig szembe kellene szállniok, s akivel, ha igazi férfiak, bátran meg kellene ütközniök. A nyugalomhoz és a tétlenséghez szokott előkelők, úgymond akik ilyesmit ajánlanak a királynak, futásra gondolnak, nem csatára. Csak hadd jöjjön a király, s csapjon velük az ellenségre, ők bizonyosan tudják, hogy övék lesz a győzelem, igaz ugyan, hogy az ellenségnek roppant nagyszámú ágyúi és katonái vannak, de serege harciatlan és rosszul fegyverzett, alig van minden tizediknek vagy huszadiknak olyan fegyvere, amellyel ártani is tudna.

Azt is mondták, hogy ők már megtudták, hogy a töröknek egykori bátor és győzhetetlen csapata előbb Nándorfehérvár alatt, majd Rhodus ostrománál elhullott. Tegye csak a vezér a társával együtt azt, ami a bátor vezér kötelessége, s bizonyosan jól fog kiütni. Vonja el a királyt s az összes bátor vitézeket a papoknak és ms harckerülőknek gyáva tömegétől, akik még magát testileg és szellemileg kiváló királyt is el akarják puhítani s meg akarják rontani gyávaságukkal s férfiatlan tanácsaikkal, s a derék ifjút magukhoz hasonlóvá akarják tenni."

Ebből a szinte hihetetlen jelenetből több tanulság vonható le.  Mindenekelőtt a katonaság elképesztő fegyelmezetlenségét bizonyítja, amely azonban hű tükörképe a társadalomaban uralkodó anarchisztikus viszonyoknak.

A másik figyelemre méltó dolog a katonaság lobogó harci kedve. Már beszéltünk róla, hogy különösen a végeken harcoló katonaság harci szelleme mennyire jó volt, és mennyire fölényben érezte magát a törökkel szemben. Azt is mondtuk, hogy ez nem valamilyen önkritikát nem ismerő elbizakodottság volt, hanem sok generáció sikeres végvári aprólékharcaiból táplálkozó öntudat. Ugyanakkor feltűnő a török hadsereg előző évi harcaiban elszenvedett veszteségeikre való hivatkozás. (...)

Tomori és Perényi hadai tehát ottmaradtak a Karassónál, miközben a hadsereg másik része levonult a mohácsi mezőre, ahova egyre újabb és újabb csapatok érkeztek. Maga a király a Mohácstól északra levő Újfalván maradt.

Perjés Géza: Mohács