Nándorfehérvár eleste utáni hadi stratégia

Ami most a török elleni háború stratégiját illeti, az ország anyagi helyzete s aáltalában az erőviszonyokkedvezőtlen volta miatt, támadásra még csak gondolni sem lehetett, hacsak nem kapott a kormány nagyobb külföldi pénzsegélyt. Védelemre kellett ehát szorítkozni, a már másfél évszázada fennálló végvári vonal mentén. Minden ország természetes törekvése, hogy az ellenség támadását még jóval a határai előtt felfogja. Kézenfekvő volt, hogy az erős, középkori Magyarország ezt az elvet a török elleni harcokbanlegyengült balkáni államok rovására érvényesítse, részben erőszakkal, részben diplomáciai eszközökkel.

Nándorfehérvár vára

Szerbiának, Boszniának és Dalmáciának egy részét egyszerűen elfoglalta és ott végvári vonalat létesített. Havasalföldet, valamint Moldvát pedig hűbéri függésbe vonva, mintegy védőfalként használta a törökkel szemben. Az eljárás, legalábbis katonai oldalát tekintve, semmiben sem különbözött attól, amit a Habsburgok később Magyarországgal szemben alkalmaztak. (...)

Így jött létre a magyar határ előtt 50-100 km-es távolságra egy védővonal, mely Nándorfehérvártól egészen Klisszáig húzódott. Emögött magyar területen volt egy második védővonal, mely Erdély déli határamentén, illetve a Dráva mentén húzódott. Ez a végvári vonala Jagelló-korban az ország minden nyomorúsága , a végvári őrségek fizetetlensége mellett is igen jól ellátta feladatát egészen 1521-ig, amikor is a törökNándorfehérvárt, a védelmi rendszer legfontosabb pontját elfoglalta. Ettől fogva az ország a török támadásával szemben védhetetlenné vált. Ezt magyarok, törökök és külföldi megfigyelők egyaránt így látták.

Belgrád 1440. évi első ostromáról így ír Nesri török krónikás:

"Mondják, hogy Murád szultán, amikor Magyarországot meglátogatta, úgy gondolkozott, Magyarországnak kapuja Belgrád vára: elhatározta tehát, hogy ezt a kaput megnyitja."

Turszun bég szerint így került sor Nándorfehérvár 1456. évi ostromára:

"A padisah elhatározása végre abban állapodott meg, hogy (mivel Magyarország meghódításának kulcsául Belgrád vára szolgál, mely a Duna és a Száva folyók egyesülésénél épült, s erősségéről és hozzáférhetetlenségéről híres vár) először ezt fogjy elfoglalni."

Amikor Belgrád elesett, Lajos király egyik levelében ezt írta:

"ez az ország most már tárva-nyitva áll szárazon és vízen az ellenség előtt". (...)

Marco Minio konstantinápolyi velencei követ 1522-ben írt jelentésében hangsúlyozza, hogy Belgrád elfoglalásával megnyílt a török útja "az egész keresztény világba".

Török gálya

Námdorfehérvár stratégiai jelentőségét a török szempontjából több körülmény adta meg. Először is a Morava völgyéből, a hadsereg természetes előnyomulási vonalából, Szendrőn keresztül ide vezet a hadiút. A várból pedig, miután a Duna és a Száva összefolyásánál épült, mindkét folyót ellenőrizni lehetett, ami a vízi szállítás szempontjából volt rendkívül fontos. Ugyanakkor innét egyformán lehetett fenyegetni Eszéken át a Dunántúlt, a Tisza mentén az ország középső részeit és a Maros mentén, illetve Vaskapun át Erdélyt. Végül pedig a Szabáccsal együtt mintegy hadműveleti egységet alkotott, amennyiben szabad hajózást biztosított a Dunán és a Száván a török folyami hajóhad számára és ennek következtében a szárazföldi és vízi erők igen előnyös együttműködésére nyílott alkalom. Ez konkrétan abban nyilvánult meg, hogy a török hajóra rakván csapatait, szinte szabadon tehette azokat partra a Szerémségbe benyomult magyar sereg hátában, így annak hátsó összeköttetéseit veszélyeztethette. Ilyen módon a Szerémség, mely addig oly kedvező hadműveleti lehetőségeket biztosított a magyarok számára, most már valóságos egérfogóvá vált.

Végeredményben tehát Nándorfehérvár eleste után a magyar hadvezetés lehetőségei erősen összezsugorodtak és lényegében két választása maradt: nyílt csatába bocsátkozni a az országba most már akadálytalanul benyomuló ellenséggel, vagy a csatát elkerülni. Az első esetben az erőviszonyok kiáltó aránytalansága folytán sikerre alig volt kilátás. Pusztán katonai szempontból tehát a második megoldás kínálkozott célravezetőbbnek, annál is inkább, mivel a mondottak szerint a török hadseregnek a magyarországi hadműveleteire mindössze három hónapja maradt. Ha tehát ez idő alatt a magyar sereg nem veszi fel a harcot, vagy legalábbis egy bizonyos ideig kerüli, akkor a töröknek vagy dolgavégezetlenül kell visszavonulnia, vagy pedig hadseregének hatósugara végén, tehát egy meglehetősen labilis hadászati helyzetben kell a csatát megvívnia.

Török dúlás, fosztogatás

A döntő csata időbeni hátrahelyezése viszont annak térben való hátrahelyezését kívánta volna meg, tehát a visszavonulást, azaz az ország jelentős részének feladását és prédára bocsátását. Ennek a megoldásnak hatalmas gazdasági és politikai hátrányait belátni nem nehéz. A magyar kormány nemigen vállalhatott akkora áldozatot, annál is inkább, mivel a török pusztításainak kitett országrészek nemessége minden eszközzel ellenszegült volna egy ilyen elgondolásnak. Maradt tehát a nyílt csata a török hatalmas hadseregével.

Perjés Géza: Mohács