Perényi Péter levele I. Ferdinándnak

Esztergom, 1542. október 24.

A világon semmi sem okozhatott volna na­gyobb fájdalmat, mint az, hogy akinek szárnya alatt árnyékban szerettem volna életem során nyugodni, az úgy elvonta magát tőlem szerencsétlenségemben, hogy irigyeim szava nyomán olyanokkal gyanúsít, mikről most vallatnak Felségtek tanácsosai. Isten a tudója, aki minden szívbe belelát, legkegyelmesebb Fejedelmem, hogy semmi olyat nem tettem, ami Felségteknek vagy a saját tisztességemnek ellenére lett volna. Nem tartom magamat ugyanis annyira alávaló­nak, hogy ne forgott volna eléggé a szemem előtt Felségteknek fogadott tisztességem és őseim hite. Ezért hát fényességes, nekem legke­gyelmesebb Fejedelmem, ne tartsa többre iri­gyeim üldözését azoknál a szolgálatoknál, miket Felségteknek tanúsítottam. Tudja Felségtek, hogy intettem erre, mikor Felségtek szólítására Felségtekhez tértem, figyelmeztettem én Felségteket, hogy mert másként nem tud ártani Felség­teknek és nekem az ellenség, különféle nagy áru­lásoknak kell lenniük ellenem. Tudja Felségtek, hogy mivel nyugtatott meg, és Felségtek koro­názásakor miféle szavakkal mutatta ki Felségtek kegyességét, ezért hát uram és kegyelmes kirá­lyom, ne sodorja Felségtek életemet keserűségbe irigyeim szóbeszéde alapján, és ne vegye el tőlem azt a keveset is, mit őseim oly sok munkával sze­reztek. Legyen Felségtek irgalmas szolgája iránt, hogy e példa nyomán mások is mihamarabb tér­jenek át Felségtek szolgálatára. Nem azért tartottam vissza a káptalani java­kat, mintha nem akartam volna engedelmes­kedni Felségtek parancsának, hanem csak ha­lasztottam a dolgot, mert azt hittem, hogy mindarra, amiért Felségteknek könyörögtem, ke­gyes választ kaphatok, és egyebekkel együtt el­hagytam intézésüket. Ha pedig Felségtek abban talál vétkesnek, hogy semmi jeles dolgot nem hajtottam végre, Isten a tudója, hogy minden erőmmel arra törekedtem, és amiben tudtam, hűséggel szolgáltam. Minden barátomat, atyámfiát Felségtek iránti hűségre intettem. Nincs egyetlen barátom, nincs egyetlen rokonom sem, aki ne kötelezte volna magát esküvel Felségteknek, ezért hát alázatosan esdeklek Felségteknek mint az én legkegyelmesebb uramnak, ne rója fell vétkemül azt, amiben nem lehetett szolgálni, mert biztosíthatom Felségteket, hogy ha életem árán Felségteknek adhattam volna Budát és az egész országot, megadtam volna. Esedezek Feltegnek, hallgassa meg könyörögésemet, mert nincsen emberfia, akinek Felségteken kívül kö­nyörögnöm kellene, akiben hittem, s akire egész életemet bíztam.

Téglásy Imre fordítása