Perényi Péter vallatási jegyzőkönyve

PERÉNYI PÉTER VALLATÁSI JEGYZŐKÖNYVE

Bécs, 1542. október 18. - Esztergom, 1542. október 23.

Azokra vonatkozó följegyzés vagy emlékez­tető, miket a Fényességes Felség tanácsosai tar­toznak a bűnei miatt minap tömlöcbe vetett Pe­rényi Péter kihallgatásakor neki előadni, tőle ki­kérdezni, kinyomozni és - hogy most hogy van­nak - tőle kicsikarni. Mindenekelőtt mondják el neki, amire kétségkívül nagyon is jól kellene em­lékeznie, amit nagyon jól kell tudnia, hogy mennyi jó cselekedettel és kitüntetéssel kényez­tette el Királyi Felségem, mikor szolgálatomba szegődött. A Királyi Felség ugyanis neki ajándé­kozta a Pálócziak jószágát, és amikor elvették tőle, újból visszavette azt a Fényességes Felség, és ismét visszaadta Perényi kezébe. Erdély vajdá­jává tette, megbízta az ország koronájának őrzé­sével, és mindig is szándékában volt, hogy még ezeknél is nagyobb kegyekkel és kitüntetésekkel dédelgesse, jóllehet ő a maga kényére-kedvére, olykor-olykor hol így, hol úgy viselkedett, mint aki egyik félhez sem tartozik, amit azonban min­dig irgalmasan elnézett neki a Királyi Felség.

Amikor aztán néhai János király halála után a Királyi Felség szolgálatára tért, a Fényességes Felség Perényi fiának ajándékozta a váci püspök­séget. Kövesd helyét, s a negyvenezer aranyat érő Tata várát kedvesen neki adományozta. Kancellárrá és országos főkapitánnyá tette, és ugyanígy mindent megtett az érdekében, és nem volt olyan, amit meg ne adott volna Perényinek, és amiről úgy hitte, hogy tisztességére válik. Ezzel szemben ő, amikor a Királyi Felségnek Magyarországon főkapitánya és kancellárja lett, sosem törekedett semmi olyat tenni, ami a Kirá­lyi Felség becsületére vált volna, hanem mindent csak a maga haszna szerint végzett, s mindenek­előtt arra törekedett, hogy az egyházak javadal­mait magának foglalja, ahogy valóban meg­szállta és ténylegesen ma is megszállva tartja azokat. Mikor pedig a Királyi Felség írt neki ezek dolgában, Perényi nem becsülte többre a Királyi Felség leveleit, csak mintha valamely szolgája írta volna őket. És ekkor történt, hogy a Királyi Felség gyanút fogott afelől, hogy lelkében elide­genedett tőle, és nem igaz híve a Fényességes Felségnek.

Perényi pedig úgy intézte, hogy mindezekről ország-világ tudomást szerezzen, hogy nyilvánvaló legyen, mennyire semmibe ve­szi a Királyi Felség méltóságát és tekintélyét, és hogy bármit is intéz hivatali hatalmával, lénye­gében minden a saját kénye-kedve szerint tör­ténjen és történhet. És mert véletlenül cáfolha­tatlan jelzések érkeztek a Királyi Felséghez arról, hogy ligát és összeesküvést kötött, és sok más, irtózatos vétket követett el, ezért a Királyi Fel­ség, akire híveinek és a kereszténység megvédé­sének gondja vár, jogos és törvényes okoktól ösztökélve elrendelte, hogy vessék tömlöcbe. Ezért a Királyi Felség meg akarja tőle tudni és érteni, hogy milyen céllal és milyen okok alapján tárgyalt a török császárral és annak basáival, és miért kötötte meg az említett ligát és összeeskü­vést, és miért ragadtatta magát sok más, súlyos vétekre. És aztán figyelmeztessék őt a már emlí­tett számonkérő vallató urak, hogy miután jól eszére vette, hogy a Királyi Felségnek mindenről biztos és kétségbevonhatatlan tudomása van, az összes előbb említett dolgon kívül még azt is meg akarja tőle tudni, hogy...

A rómaiak, Magyarország és Csehország Szent Királyi Felségének, a mi kegyelmes urunknak írá­sos megbízására és utasítására a Fényességes Fel­ség alulírott vallatóinak Perényi Péter uram a kö­vetkezőképpen válaszolt. Elöljáró beszédében legelőször is így mentegette magát azon dolgok­kal szemben, miket a kihallgatás előtt mondot­tak neki. Először előszámlálta tetteinek sorát, és hogy a boldog emlékezetű Lajos király halála után az ország koronája néhai János király, az­tán mindkettejük, vagyis János királynak és ma­gának Péter uramnak, végül aztán egyedül a maga hű őrizetére és kezére került, és hogy mi­képp ismerte el a Királyi Felséget, a mi legkegyel­mesebb urunkat, amikor az országba jött, és ho­gyan fogadott neki engedelmet, a koronát a Fényességes Felségnek átadta, és hogy a Fényességes Felséget saját kezével koronázta meg, és így a koronát ismét visszakapta.

Már akkor, sőt már korábban is temesi ispán volt és Erdély vajdája, és már akkoriban is a kezében, birtokában voltak a Pálóczi-jószágok, és beismeri, hogy amikor azokat tőle a Fényességes Felséghez való ragasz­kodása miatt a Fényességes Felség ellenségei tőle erőnek erejével elvették, és egyszersmind összes birtokát fölprédálták, a Pálócziak azon jószágait a Fényességes Felség az ő ellenségeitől visszasze­rezve neki visszaadta. Éppen ezért könyörög a Fényességes Felségnek, hogy régi kegyessége sze­rint emlékezzen a Fényességes Felség szolgálata­ira, hogy a Fényességes Felség miatt milyen sok­szor kockáztatta életét, és javait is elveszítette. De nem is hagyta el a Fényességes Felséget csa­lárdsággal, ajándékoktól vagy árulásoktól ve­zetve, hacsak nem akkor, amikor feleségét és gyermekeit foglyul ejtették, és saját magát is el nem fogták.

Gondoljon vissza a Fényességes Fel­ség eddigi életére, és látni fogja, hogy szabadu­lása után semmit sem tett úgy, hogy az a Fé­nyességes Felség kárára lett volna. Könyörögve kéri Őfelségét, hogy ezt az emlékeztetést ne ide­genül, hanem szokott és vele született lelki jósá­gával fogadja irgalmasan. Különösen így volt ez akkor, amikor Laski Jeromos úr a Fényességes Felség nevében buzdította, hogy ne maradjon tovább semlegességben, hanem álljon vagy az egyik vagy a másik oldalra. És így aztán, mihelyt tehette, és látta, hogy esküjének megszegése nél­kül visszatérhet a Fényességes Felséghez, azon­nal vissza is tért.

Elismeri, hogy a Fényességes Felség kegyében tartotta és jótéteményekkel hal­mozta el, és hogy mindezért hálás volt és az is lesz, és hogy lehetőség szerint mindig is azt akarta, hogy megérdemelje a Fényességes Felség jóságát. Tatával viszont állítása szerint semmit sem kapott, erre ő maga költött háromezer ara­nyat. Végül pedig könyörög a Fényességes Fel­ségnek, hogy ne gyanúsítsa őt olyan és hasonló bűnökkel, mint amilyeneket a Fényességes Fel­ség számvevői általában a fejére olvastak, és ne hagyja, hogy jó ítélőképességét hamis vádakkal tévesszék meg ellenségei, de mert nemcsak egye­dül, saját személyében jött a Fényességes Felség­hez, hanem valamennyi barátját és rokonát is magával hozta a Fényességes Felség szolgálatára, és miközben váraiból napról napra harcot vív a kereszténység és a Fényességes Felség ellenségei­vel szemben, és már annyi kárt szenvedett, hogy kis híján szinte mindenét elvesztette azokon az alsóbb részeken. A Fényességes Felség tekintsen vissza korábbi életére és szolgálataira is, és fo­gadja őt kegyesen magához, ami pedig azokat illeti, miket tőle tudni akarnak, azokat minden kendőzés és tétovázás nélkül, a teljes igazság ki­mondásával fel akarja tárni a Fényességes Felség számonkérőinek.

1   .. .kik figyelmeztették előre az őt fenyegető elfogatásról. Meg kell mondania az igazat, és ki kell adnia mindazokat, akik vele szövetkeztek, mert ha így tesz, meglehet, hogy a Királyi Felség szelídebben bánik majd vele. És törekedjenek a mondott számonkérők hasonló rábeszélésekkel és figyelmeztetésekkel kicsalogatni belőle az igazságot, megmutatva neki, hogy máskülönben csigázó hengerrel fogják őt kínvallatni. És vége­zetül követeljék, hogy a korábbi kérdésekre vá­laszt adjon, gondoskodjanak, hogy ezekről a leg­nagyobb szorgossággal legyen kikérdezve és vizsgálva, és mind ezt a munkát, mind pedig azt, amit tőle megtudnak, a Királyi Felség iránti hűség jegyében tartsák titokban.

1       A neki föltett első kérdést, hogy ki figyel­meztette a foglyul ejtésről, olyasformán vála­szolta meg, hogy a Pest melletti táborban Ba­lassi Menyhárttal üzente neki egy bizonyos Hor- vát Ferenc nevű ember, hogy szeretne eljönni hozzá, mert akar neki mondani valamit. Ezért aztán magához kérette. Megérkezvén így szólt. Azt írják nekem, hogy akár elfoglalják Pestet, akár nem, téged - szólt Péter uramhoz - elfog­nak. És amikor azt kérdezte Péter, hogy ki írta neki mindezt, vonakodott bárkit is megnevezni. Nem sokkal később véletlenül a sátrába lépett Varkocs, míg ő a lócáján hevert. Megismételte neki a hallottakat, elmondta Péter uram, hogy íme, mit hoztak neki hírül azok. Varkocs hossza­san bizonygatva azzal vigasztalta, hogy nem hi­szi ezt el. Később aztán azt mondta neki Péter uram, inkább akarom, hogy ezen a kis lócán fog­janak el, mint hogy bármi olyat tegyek, ami akár hozzám, akár a Királyi Felséghez méltatlan vol­na, hogy ez a sereg széthulljon. Azt mondta, hogy ezen kívül nem tud mást mondani, hacsak azt nem, hogy szolgái gyakran intették őt erre a dologra.

2       Mindenekelőtt kérdezzék meg, miért és mi­féle kapcsolatban volt a török császárral, annak basáival és szandzsákjaival.

2        Mikor a többiekkel együtt Besztercén volt, hírül hozták, hogy Báli basa - aki most Budán van - megérkezett. Ezért aztán elment Thurzó Elek nádor uramhoz, és így szólt hozzá. íme, megjött az a basa, aki engem, miután átadtak neki a magyarok, fogságban tartott. És elmondta neki, milyen emberséggel és tisztességgel bánt vele, és mondta, hogy ha nem volna ez a Királyi Felség ellen, küldene neki valami ajándékot az ő sok jótéteményéért és az iránta tanúsított em­berségességért. Akkor Thurzó uram figyelmez­tette őt a Királyi Felség nevében, és bátorította, hogy cselekedjen csak így. Ezért aztán küldött (Minek a basának egy kupát és egy sisakforgót, és megüzente azt is, hogy ezeket az ajándékokat nem félelemből vagy azért küldi, mert valami vi­szonzást vár, hanem csak mert hálás neki a vele szemben való emberi bánásmódért. És mentegetődzött, hogy bármi történt is a saját és a basa katonái között, azt mintegy a Királyi Felség ligájának becsülete és tiszte követelte meg, azt .... ne rója föl neki. A közvetítő Tahy István volt, aki a nyilvánosan rábízott követséget nyil­vánosan is vitte végbe, és hogy mindez igaz, arra Perényi uram három bizonyítékot tud felsorolni.

Az első az, hogy az az általa küldött Tahy István igen jó ember és jó keresztény, akiben senki semmi szeplőt nem gyaníthat.

Másodszor, hogy a Királyi Felség oltalomlevéllel magához hí­vatja, akkor biztosan eljön, és igazolni fogja a Fényességes Felségnek, hogy így volt.

Harmad­szor, hogy amikor a basa az ő törökjével két lo­vai küldött viszontajándékként, ez a török egy­általán semmit sem beszélt négyszemközt vagy titokban Péter urammal, hanem a fehérvári por­koláb, Tamás uram jelenlétében, aki a Fényességes Felség híve. Ő mindent jól tud, és őt is ma­gához hívathatja a Fényességes Felség. Ott volt Báthori György uram is, Péter uram rokona és más, feddhetetlen férfiak, akik mindannyian hal­lották, hogy a lovak odavezetése után csaknem ugyanazt mondotta Péter uram a töröknek, mint amit korábban üzent, vagyis hogy bármi történt légyen is köztük, azt kölcsönösen ne egymásnak róják fel.

Ezek után a basa levelet írt Péter úrnak, és hírt adott neki bizonyos dolgok­ról, melyeket egytől egyig megüzent a Fényessé­ges Felségnek Thurzó úrral. Mindebből összeál­líthatja a Fényességes Felség, hogy mit ígért a basa. Később ugyanaz a basa megint küldött neki egy levelet, amiben arról panaszkodott, hogy a fia (Péter urat értve ezen) semmit sem vá­laszol neki. Ezeket is vette és olvasta Bebek Fe­renc úr, és magánál tartotta, hogy elvigye a Fé­nyességes Felségnek és a nádornak. Ott volt ak­kor Brodarics Mátyás uram is. Azt mondja Péter úr, hogy ezen kívül semmi kapcsolata nem volt, hacsak a pesti bíróval nem, akinek leveleit épp­úgy elküldte a Fényességes Felségnek, és minden kémkedését híven megírta a Fényességes Felség­nek, és emlékezzék csak vissza a Fényességes Felség, hogy éppen ő írta neki, hogy szabad ke­zet ad neki e dolgokban, és kétségtelen, hogy ez a levél is megvan még Őfelségénél azzal az egy kitétellel, hogy ha bármi más hamis értelemben vagy praktikával tárgyalna mással, a Fényessé­ges Felség tetszése szerint dönthet róla, és bár­milyen halálnemmel kivégeztetheti. Ezen felül Tamás urat is magához hívathatja a Fényességes Felség, ő ott volt minden kém kiküldésénél és visszajelzésénél, igazán és híven beszámolhat er­ről a Fényességes Felségnek.

3       Mondja meg azt is, hogyan, milyen úton, milyen közvetítő személyek segítségével tartotta és gyakorolta ezt a bizonyos török kapcsolatot.

3       A harmadik vádpontra ugyanazt feleli, mint a másodikra. Ha bármi olyat talál a Fényes­séges Felség, büntesse őt, ahogy akarja. Budára sem küldött mást, e dolgokat kikémlelni, mint Nagy Jánost, aki lovak és más egyéb vásárlása ürügyével vizslatott. Ez az ember feddhetetlen férfiú, az apja Temesvárott volt alispán, ő maga János királyt szolgálta, ismeri őt az egri tiszte­lendő, Frangepán Ferenc érsek úr is.

4       Mondja meg, hogy milyen egyezségre ju­tott a szultánnal, és hogy mit ígért neki a szultán közvetlenül vagy basái közvetítésével, és mit fo­gadott el tőle, és ő maga mit ígért viszonzásul a szultánnak vagy a basáknak, hogy mit tesz és mit művel majd.

4       Azt feleli erre, amit már eddig is mondott, esküszik, hogy ha bármit tett vagy írt volna ezen kívül, ölesse meg a Fényességes Felség. Hozzá­tette, hogy nem szabad rögtön gyanakodnia a Fényességes Felségnek az ő szolgájára, mihelyt hall valamit felőle.

5      Miért és hányszor küldött hírmondókat és bizalmas embereket és levelet a szultánhoz, a ba­sákhoz és a szandzsákhoz? És kik voltak ezek?

5       Erre is azt feleli, mint előbb.

6       Miért árult el mindent a szultánnak és ba­sáinak a Királyi Felség hadseregének ügyeiről és érkezéséről, és mondja meg, hogy ezt levelekkel vagy emberek küldésével és kikkel és miféle mó­don tette és milyen szín alatt.

6        Azt mondja, semmi ilyet nem találhat a Fényességes Felség, mert Isten a tudója, hogy ő soha nem tett semmi ilyesmit. És ha a török csá­szár egész országát is adta volna neki, akkor sem tett volna így Isten, a Fényességes Felség és a sa­ját fajtája ellenére, hogy így elárulja őket.

6^b Részletezze és számoljon be arról is, mit felelt neki a török császár kéréseire, és mit enge­dett neki, és ugyanígy, hogy mit írt vagy mon­dott neki az egyik vagy a másik basa.

6^b Semmi ilyet nem találhat a Fényességes Felség.

7        Miért kecsegtette, és miért ígérte a szultán­nak, hogy ő majd tesz arról, hogy a Királyi Fel­ség hadserege ez évben is ugyanúgy vereséget szenvedjen, mint ahogy az tavaly is történt.

7        Erre így felelt: Hogy is írhattam vagy mondhattam volna olyat, ami nem rajtam, ha­nem Isten akaratán múlik?

8        Mondja meg, hogyan és milyen eszközzel akarta ezt elérni, és hogyan vitte volna végbe.

8        Erre ugyanazt mondta, mint előbb.

9        Mondja meg, hogy tud-e valami árulásról, ami tavaly történt a Királyi Felség Buda alatti táborában.

9        Azt mondja erre, hogy nem történt olyan árulás, amit ő követett volna el. De ha jól emlék­szik, néhány cseh és mások éjnek évadján Budára futottak, és azt ordibálták, hogy futnak a mie­ink. Ennél a pontnál, mikor rákérdeztek, hogy vajon Balassi Menyhárt figyelmeztette-e a törö­köket a mieinknek Buda alóli visszavonulásáról 1541-nek azon éjjelén, azt válaszolta, hogy ne higgye el róla ezt senkinek se a Fényességes Fel­ség, mert saját szemével látta, és jó hittel meg is esküdhet rá, hogy akkor a visszavonuláskor együtt ment a hajókhoz Serédy Gáspár, Perxussith, Kápolnay Ferenc, Ráskay Gáspár és egy kis lovon (ami később vízbe zuhant) velük volt maga Menyhárt is, egyéb holmikat hajón hordatott el.

10        Kérdezzék meg azt is, miért szőtt és kö­vetett el összeesküvést, és mondja meg, hogy hol, kikkel és mikor művelte ezt, és adja fel összes cinkosát.

10        Ennél a pontnál a ligáról és az összeeskü­vésről beszél. Mikor a Fényességes Felség tavaly ama bizonyos budai vereség után semmi őrséget nem hagyott hátra, és már Török Bálintot is fogságba ejtették a törökök, Báthori és Serédy viszálykodni kezdtek, amit Péter úr a maga ké­pessége szerint elsimított, és békülésre kérte őket. Csakhogy kevéssel később Serédy éjnek idején elfogta Perényi uram egyik szolgáját, ő meg cserébe néhány Serédy-pártit, de ismét ren­deződtek köztük a dolgok, mert foglyaikat elen­gedték, hogy aztán békével legyenek. Serédy -    már ahogy neki hírül hozták - összeesküdött ellene és mások ellen Balassa Zsigmonddal, György Baráttal, akihez ment, és másokkal, köz­tük Bazsó Mátyással. És már megrohanták Be­meket, kifosztották a házát, megostromolták a kastélyát, ezért félelmében összejött Báthori András, Drágffy, Bebek, Ráskay, a három Homonnai fivér, Imre, Antal és Gábor urak, és maga Péter uram is, és ilyetén szövetséget kötöt­tek: ha közülük bárki erőszakosságot vagy jog­talanságot követne el a másikkal szemben, akkor a támadót először intsék, hogy forduljon bíró­sághoz néven nevezve a dolgot, de megtartva a Királyi Felségnek járó hűséget. Ezért hát nem volt az a szövetség káros avagy titkos, hanem csak olyan, ami a Királyi Felség alattvalói közt a saját védelmük érdekében jött létre.

Kérvényt írtak ugyanis a Királyi Felségnek, hogy a Fényességes Felség hagyja jóvá ezt, és legyen az igazság legfőbb pártfogója. A vármegyének is küldtek levelet. A szövetség pontjai közt volt egyébként az is, hogy minden nemesnek adják vissza azokat a javakat, amiket hatalmaskodás­sal foglaltak el. E pontokon kívül, titokban még tárgyaltak arról is egymás közt, hogy nem enge­dik túlságosan föléjük nőni Serédy Gáspárt, vagy ha a Királyi Felség előmozdítaná, kérnék, hogy ne tegye, és ez volt az egyetlen titok, ha jól emlékszik a köztük élőszóban létrejött meg­egyezésre, de mindenben és mindenekfölött a Fényességes Felség iránti hűség megőrzésével. Régen is kötöttek és engedtek ilyen szövetsége­ket, ha azok nem irányultak a fejedelem ellen, mint ahogy ma is történik a birodalomban. Mindez Sárospatakon, a besztercei konvent előtt történt. És egyebek közt György Barát ellen volt ez a szövetség, hogy őt, Buda átadása miatt a kereszténység árulóját, amennyire csak lehet, meggátolják abban, hogy az ő vesztükre és a kö­zösségére megerősödjék. De mindezt csak véde­kezésképp és nem támadólag tették, és mindenre az vonatkozott, hogy csak a Fényességes Felség­nek kijáró engedelmesség megőrzésével érvé­nyes.

11       Hol, kinél vagy kinek a hatalmában van­nak most az erről a ligáról és összeesküvésről készült írások és mit tartalmaznak?

11       Az a levél, amely a szövetség teljes szöve­gét tartalmazza, Báthori úrnál van, és ha a Kirá­lyi Felség keresteti, meg is fogja találni a másikat is, mert átküldték neki. Serédy ellen viszont, ha jól emlékszik, nem készítettek ilyen írást. A leve­lek tartalmát az előző pontban foglalta össze.

12      Ő maga a vele szövetkezettekkel együtt kitől vagy kiktől számított segítségre vagy tá­mogatásra egy ilyesféle szövetséghez és annak véghezviteléhez ?

12      Erre azt mondja, hogy a Királyi Felséget remélték mintegy az igazság pártfogójának és mást senkit, ahogy levélben is kérték a Fényes­séges Felséget, hogy legyen e szövetség pártfo­gója. Később Besztercén kötöttek új és közös szövetséget, melyben - ha jól emlékszik - kifeje­zett utalás történik arra, hogy a korábbit érvény­telennek kell tekinteni, és így határozott az egész ország.

13      Hogyan, milyen feltételekkel és mikorra tervezték a szóban forgó liga végrehajtását és megvalósítását ?

13      Ezzel kapcsolatban a már mondottakat ismétli.

14      Mikor, hol és kikkel kezdeményezte ezt a ligát?

14      Ugyanúgy.

15      Miért éppen most, ebben a ligában és szö­vetségben jött a fia Magyarországra? Milyen feltételekkel és minek ürügyével történt ez ?

15      Azt mondja, nem tudja, de mert fia a Fé­nyességes Felség markában van, kérdezze meg őt. Írt neki a fia, hogy ha a szultán új basát ren­del Valpó és Soklyos bevételére, a beglerbéggel együtt magát a fiút is a katonák közé adják, hogy segítségével és ezzel az alkalommal könnyebben szerezhessék meg azokat a várakat. De minderről a Fényességes Felség tőle magától vi­lágosabb képet kaphat, mert Péter uram maga máig sem biztos abban, hogy az az ifjú az ő fia-e vagy pedig más, jóllehet Székely Lukács uram írt már neki, hogy a Lukács úrnál levő török fog­lyok azt erősgetik, hogy ő az.

16       Milyen feltételekkel érte el szóban forgó fiának kiszabadulását ?

16          Erre is azt mondja, mint előbb.

17          Mikor és hány emberrel jött a mondott fiú Törökországból Magyarországra?

17       Azzal a ráccal jött, aki az ifjúval együtt a Fényességes Felség markában és birodalmában van, ahogy Péter úr szóbeszéd alapján tudja, semmi más biztosat nem tud.

18       Mit döntött vagy mit akar tenni a fiával kapcsolatban ?

18       Azt mondja, még ma sem tudja, hogy az az ő fia-e, és nem határozhatott felőle mást, mint hogy többi gyermekével együtt örökösévé teszi végrendeletében, ha áttér és keresztény lesz.

19       Ígérte-e, hogy fiának Törökországból való szabadulásáért cserébe a szultán kezére adja Soklyos és Valpó várát?

19       Ha megtehette volna, akkor sem vette vagy váltotta volna meg az ő szegény fiát, mert lelkének s nem testének üdvéről gondoskodott, mint aki tudja azt, hogy Isten előtt nincs kü­lönbség ember és ember között. Mi sem volt tőle távolabb, mint az a szándék, hogy Valpót és Soklyost valaha is átadja a fiú kiváltásáért, mert amikor Péter uram maga is fogoly volt, még ak­kor sem akarta átadni azokat a várakat, hanem megparancsolta a várnagyoknak, és fogságba esése előtt meg is eskette őket, hogy ha a törökök netán őt magát hurcolnák is a várak elé, akkor se engedelmeskedjenek azonnal, bár teljesen ne is tagadják meg a kapunyitást, hanem kérjék, hogy adják át nekik Péter uram személyét, és amikor már átadták, akkor a törökök szeme lát­tára verjék vasbéklyókba, aztán, hogy bezárták a kaput, szabadítsák ki, és így járjanak túl az el­lenség eszén. Ha meg az ellenség nem adná át, akkor inkább hagyják, hogy vágják ezerfelé, de nehogy átadják nekik bármelyik várat is. A még most is Soklyos városában levő Henicy Bemard és Nagy János voltak a porkolábok. És hogy en­nek az ügynek a fényében még világosabban megítélhesse őt a Király Őfelsége, elmondja, hogy fogsága idején Laski, Brodarics István és Balassa Imre urakat küldte hozzá Lodovico Gritti, és azt akarta, hogy ruházza rá Péter uram Valpó és Soklyos várát. Szörnyű fenyegetéseket fűzött hozzá, ha nem tenné meg. Ő ellenben, jóllehet fogoly volt, megtagadta, és ezért mind­két várban azt rendelte és parancsolta, meg ne adják magukat őérte, mert nem akarja a hazát és keresztény testvéreit (közéjük sorolta a hozzá küldött urakat is) ilyen áron elárulni. E követ­ségbe küldött urak sírva dicsérték az ő állhata­tosságát, majd eredménytelenül távoztak. Ha te­hát ő akkor, amikor fogoly volt, nem adta át azokat a várakat az ellenségnek, miért is adta volna át bármikor is szabad emberként, vagy bárhogyan is hogyan adhatta volna át akármi­lyen ellenségnek is.

20      Mire utasította a fiát, és miféle parancsokat adott?

20      Azt mondja, semmi mást nem rendelkezett azon kívül, mint hogy írt a szolgáinak, hogy a fia menjen Semptére a helytartóhoz, és ott a helytartó felesége gondoskodjék róla, és ha a nénje és az anyja is fölismeri őt, és ha Istennek is tetszik, Péter uram maga is örömmel látja.

21        Van-e neki köze Majláth István és Török Bálint kiszabadulásához vagy tud-e bármi tár­gyalásról ?

21        Azt mondja, semmit sem tud, csak hogy Bálintnak egy szolgáját Soklyoson elfogták em­berei. Egy levél volt nála, amit a fogoly Bálint úr íratott szolgájával a feleségének. Ezt annak a tit­kosírásnak a segítségével fejtették meg, amit a Péter uramhoz is írt levelekben használt, és a szolga szavaival együtt átadta a brandenburgi választófejedelemnek. Ügy hiszi, hogy az eredeti levél Nádasdy uramnál van. Majlátbról semmit sem tud.

22        Árulja el, hogy mit tud a szultán tervei­ről, és mi volt a törökök szándéka, mielőtt a mie­ink Pestet ostrom alá vették volna, és mit akar­nak azután, hogy a mieink megkezdték onnét a visszavonulást.

22        Azt mondja, hogy semmi kapcsolata nem volt a törökkel, amit meg Pest ostroma előtt je­lentettek neki kémei vagy másképpen maga tu­dott meg, híven megírta a Királyi Felségnek. Erről a pontról nem tud többet mondani.

23        Mit tud a szultán szándékáról, vajon Szé­kesfehérvárt, Pécset vagy melyik más várost akarják ostromolni?

23        Azt mondja, nem tudja.

24        Mikor akar a szultán személyesen Ma­gyarországra jönni?

24        Isten tudja - mondja -, de az biztos, hogy az ellenség minden tőle telhetőt megtesz.

25        Mekkora hadinépe van Budán és Pesten?

25        Amit tud, azt minden rosszindulat és hátsó szándék nélkül tudja, amit pedig ő tud, arról a többiek is, akik ott voltak, tudnak.

26        Tud-e olyat vagy olyanokat mondani, akik a Királyi Felséggel az ő birodalmával és alattvalóival szemben a törökkel praktikáltak és tanakodtak?

26        Azt mondja, ő nem viselkedett így, és má­sokról sem tud ilyesmit, de ha bármi ilyenről tu­domást szerzett volna, hite és hivatali köteles­sége is megkövetelte volna, hogy önként és már előbb is jelentse ezt a Fényességes Felségnek.

27        Mondja, kire vagy kikre bízta falvait, tá­borait és várait, és milyen rendelkezést hagyott hátra ezekben, és hogyan gondoskodtak az éle­lemről.

27        Azt mondja, hogy a várnagyain kívül senki másra, és hogy végrendelkezett, melyben gyermekei legfőbb gyámjául a Királyi Felséget nevezte meg a helytartó úrral és Báthori András úrral egyetemben. E neveket sorolta föl várna­gyai közt: Soklyoson Vas Mihály és Bemard Henicy a porkoláb, Valpón Árki Mihály, Pata­kon Vég Ambrus, Füzéren Németi Imre és Kázméri Gáspár, Dobrón Deák Pál, Terebesen Ki­séri Ambrus és Kozmái Ferenc, Tatán Horváth Növik és Kálti Miklós, Egerben Varkocs és Torma Miklós, Ónódon Szemere Péter, Dédesen Benkovicz, György Barát fivére. Ez a Benkovicz Péter urammal ott volt a táborban, de úgy hiszi, hogy visszatért Dédesre, és mert ő ott a porko­láb, beeresztették. Figyelmeztette Ottó Neydecket, hogy tüstént engedjék el a fogságából, hogy megüzenhesse oda, hogy övéi ne bocsássák be ezt az embert, de Ottó úr ezt megtagadta. Azt mondja, hogy semmit sem tud az élelemről, de amikor elindult otthonról, még mindenkinek volt elég, de mert aratás előtt jött el, nem tudja megmondani, hogy mennyit takarítottak be. És semmi más nem rendelkezett a váraiban, csak azt, ami végrendeletében van.