Római hónap - Türkenhilfe

„…mindezekre a magyar hadi adó egymagában semmi szín alatt nem elégséges.”

„Römermonate” – „Reichstürkenhilfe”

A védelmi rendszer anyagi nehézségei és a nyugati segítség…

Eredetileg a „Römermonate” vagyis „római hónap” – egyszeri pénzjáradék volt, amelyet a német fejedelmek szedtek és fizettek, mikor az uralkodó kötelező római királyválasztásához hozzájárultak. Ezt a középkori eredetű német adót fizették most a török elleni védekezés kapcsán, majd hamarosan rendszeres hozzájárulást is, amelyet „Türkenhilfe”, vagyis „török segélynek” neveztek…

Pálffy Géza történész kutatásából:

„Az új védelmi rendszer létrehozása előtt óriási akadályok emelkedtek. Egyrészt, mint láthattuk az oszmánokkal és a magyar vazallusukkal (János Zsigmonddal erdélyi fejedelemmel) a hadakozás, amely 1566 és 1568 között kisebb megszakításokkal szakadatlanul tartott, így a rendszer alapjait háborús állapotok közepette kellett lerakni. Ez nem mehetett egyik percről a másikra. Hunyadi Mátyásnak még béke időben is hosszú esztendőkre volt szüksége ahhoz, hogy az 1470-es és 1480-as években a magyar állam már meglévő déli védelmi rendszerét csupán modernizálja. Másrészt hamar kiderült, hogy a Magyar Királyság tekintélyes területe (120-150 négyzetkilométer) és tetemes jövedelmei (700-800 ezer rajnai aranyforint) ellenére sem képes a védelem költségeinek fedezésére. Ezt jól jelezte, hogy az 1542-1543 telén a magyarországi várakban és városokban teleltetett, mintegy 10-ezer főnyi (német, osztrák, magyar és olasz) zsoldos katonaság zsoldja az 1542. október közepe utáni hat és fél hónapra 197.480 rajnai forintra rúgott. Ez az összeg a Magyar Királyság éves jövedelmének mintegy negyedét tette ki, pedig pusztán bő fél esztendőre és csupán az ország középső területén fekvő várakra vonatkozott, azaz a horvát és szlavón területen találhatókra nem, illetve csakis a katonaság zsoldjára.”

A pozsonyi országgyűlésen 1547-ben a rendek kinyilatkozták: „szükség van a Szent Császári és Királyi Felségtek (azaz V. Károly császár és I. Ferdinánd király) és a birodalmi fejedelmek pénzbeli és katonai segélyére, mert mindezekre a magyar hadi adó egymagában semmi szín alatt nem elégséges.”

1556-ban a Magyar Királyság területén körülbelül 30 kisebb-nagyobb végvár állott, míg a horvát-szlavón végeken 50, azaz összesen nyolcvan, ezekben megosztva 10.832, illetve a horvát végeken 3.150 fő állt a királyi kincstár zsoldjában (összesen tehát 13.982 fő). A számokat vizsgálva azonban folyamatos emelkedést tapasztalunk.

1572-ben már 53 magyar, és 75 horvát végvárról beszélhetünk, ebben a magyar részen 13.862 katona, míg a horvát-szlavón végeken csaknem 6.000 vitéz szolgált, s kapott zsoldot (azaz 19.861 fő).

1582-ben 71 magyar végvárban, 16.403 fő, míg horvát-szlavón párjában 41 várban, 4.745 fő (összesen 21.148 katona) állt fegyverben.

A 15-éves háború kezdetén a magyar és a horvát-szlavón védelem összesen 171 végvárban 22.633 zsoldba vett katonával védekezett.

Arról is szólni kell, hogy „a zsold számottevőbb részét, az ágyúk és a kézi lőfegyverek majdnem 100%-át, de még a hadi hajók tekintélyes részét viszont osztrák, német és cseh területekről biztosították. Ennek a hatalmas anyagi és katonai segítségnek persze súlyos ára volt. A Haditanács fenti találó kijelentésének megfelelően a horvát végeket az 1530-1540-es évektől általában Krajna és Karintia évente megszavazott segélyeiből valamint a rendszeres birodalmi török segélyből (Türkenhilfe), a szlavóniai végvárakat pedig többnyire a stájer rendek rendszeres támogatásából finanszírozták. Csupán a báni végvárak katonaságát fizették, pontosabban fizették volna a középkorinak töredékére csappant, szlavóniai jövedelmekből.”

A védelemre fordított segélyezés tételes kimutatásában olvasható:

1530-1532 között minden hónapra „Römermonate” szavaztak meg és vetettek ki a német birodalmi rendek (egy „római hónap” 126-ezer arany forintot jelentett), 1541-ben gyorssegélyt, aztán 1542-ben tetemes összeget szedtek be „Gemeiner Pfenning” címén a török ellenes hadjáratra. 1548 és 1551 között 500-ezer rajnai arany forintot fizettek a magyar határok védelmére, ugyanígy 1559-ben szintén határvédelemre. 1566-ban például 24 „római hónapot” szedtek, a török elleni hadjáratra fordítva a költségeket – ennek ellenére az összegyűlt haderő Győr alatt nem indult az ostromlott Szigetvár felmentésére. 1582-ben már 48 római hónapot vetettek ki és fizettek határvédelemre. A 15-éves háború idején a török ellenes hadjáratok óriási költségeire már 60 és 80 „római hónapot” is elrendeltek. Azaz például 1594 és 1597 között csaknem 11 millió arany forintot (!).

Egy 1581-es metszeten "Germánia" a töröktől gyötört "Pannónia" segítségére siet. A kép jobb oldalán már halva fekszenek a török ellenes harcokban jeleskedett vezérek, vagy királyok - nem egy olyan is, aki valóban hősi halált halt a török elleni küzdelemben, mint I. Ulászló király (Várna, 1444), vagy II. Lajos (Mohács, 1526), illetve a szigeti Zrínyi Miklós (Szigetvár, 1566).