Szulejmán szultán naplójából (részlet)

Szulejmán szultán naplójából

"Megszállás az alávaló hitetlenek tábora előtt. Ma a reggeli ima idején az egész győzelmes hadsereg lóra ülvén megindult s lassan-lassan, majd megállva, majd menetelve, ikindi előtt megérkezett a mohácsi mezőre, a haszontalan gyaurok tábora elé. A pasa a ruméliai sereggel elöl foglalt állást, az uralkodó pedig mögötte állott az anatóliai sereggel, a kapu. khalkival és a janicsárokkal. A feslett életű hitetlenek néhány ágyúgolyót lőttek el, melyeknek egyike a jobb szárnyon esett le; s táboruk előtt álltak több harcvonalba felállítva. De a mi részünkön nyugodtan maradtak, mivel még nem érkezett el az alkalmas idő, s ember és állat fáradt volt. Mikor éppen azt határozták el, hogy majd reggel kezdődjön a harc; a délutáni ima idején az alávaló hitetlenek egyszerre megmozdultak, és erre felé jöttek. Ekkor a mieink is megindultak, és tüzelni kezdtek az ágyúkkal, de nem tudtak ártani. Amazok seregüket három részre osztották, az egyik tömeg - mely tetőtől talpig vassal volt födve, s vasnyársat tartott a kezében - az ellőtt puska- és ágyúgolyókkal teljességgel nem törődve, a legkisebb félelem nélkül vágtatott Ibrahim pasa ruméliai beglerbég felé. Mivel pedig a ruméliai hadtest még szét volt szóródva, nem bírt ellenállni, s egy része az uralkodó felé futott. A másik csapat Jahja pasa oglu és a boszniai bég ellen intézett támadást, és kettészakította csatarendjüket. A gonosz mívű király pedig többi nyomorult katonaságával a felséges uralkodóra és az anatóliai seregre rohant. A janicsárok hadosztálya összesen háromszor-négyszer támadta meg puskatűzzel, és igyekezett visszaszorítani az alávaló gyaurokat. Végre a felséges isten és a próféta segélyével erőt vevén az iszlám népe, visszafordította a gonoszokat, s mikor már nem volt erejük újabb támadásra, úgy aprította őket, mint a kutyát. Olyan heves harc és öldöklés volt, hogy nem lehetett leírni. A gyaurok közül körülbelül 4000 lovas és mintegy 50 000 gyalog költözött a pokolra, az iszlám hívei közül pedig mintegy 50-60 ember lőn vértanúvá. A győztes szultán csaknem éjfélig lóháton maradt összes szolgáival, azután pedig sátorába tért pihenni, míg a győztes katonák eloszlottak és leszálltak lovaikról, de reggelig kezükben tartották a kantárszárat; sem a főbbek, sem a közemberek közül senkinek sem volt szabad a málhához menni."

Forrás

Mohács emlékezete
A mohácsi csatára vonatkozó legfontosabb magyar, nyugati és török források. A csatahely régészeti feltárásának eredményei
Szerkesztette: Katona Tamás
Magyar Helikon 1976