A szultáni sereg felvonulása 2. (1543)

Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”

Történelmi és kulturális oldal.

„S ismét a harmadik lófark után az udvari vadászok agái mentek…”

1543

„Ezek előtt mentek a régi katonai szokás szerint elrendezett vitézek sorban, külön szakaszokban és hadosztályokban.”

A szultáni sereg felvonulása Szinán csausz leírásában. (2.)

„Ismét ezek előtt a janicsár aga, Áli aga ment; előtte pedig az aga rangú és ziámettel bíró, tapasztalt, derék és vitéz, a padisah szolgálatában nevelkedett száz jaja basi haladt. Ezek is arab lovakon ültek, aranyos felső ruhát viseltek, fényes kardot öveztek fel, továbbá aranyos handzsárt, tegezt és abban nyilakat hordtak, aranyos íjaikat festett íjtokban vitték. Fehér sapkájukra aranyos üszküföt húztak, erre pedig drága tollbokrétát tűztek. Kezükben mindnyájan sárga zászlót vittek. 

S ismét ezek előtt 12 000 janicsár, akik gyalog mentek. Mindegyiknek fején a fehér sapkája fölött aranyos üszküf s a forgó rúdján félelmetes nagyságú lófark. A testükön skarlát posztóból drága ruhákat viseltek, derekukra vászonból, vagy aranyos selyemszövetből való övet kötöttek. Kezükben lándzsát, vállukon villámhatású mennydörgés hangú puskát vittek, amelyből úgy szórták a golyót a hit ellenségeire, mint a sárkány okádja a tüzet; oldalukon véres kardot viseltek (sic!), melynek hüvelye ezüstből és aranyból volt, derekukon pedig vérontó csatabárdot, s alkalom szerint mindegyik fegyverrel harcoltak. 

Ezek után négy lófarkat vittek. – Eme lófarkak egyike után mentek a kapudsi basik, kik előtt 300 kapudsi haladt, aranyos üszküffel, aranyos felső ruhában és arab lovakon. 

A másik lófark után ismét az emír-i-akhor (vagyis a lovászmester) agák, s ezek mellett a szerráds-basi a szerrádsok (nyeregkészítők) kethudája, a lovászok kethudái és khjátibjai, továbbá az összes szerrádsok és lovászok haladtak.

A szolakok és janicsárok között vezették az aranyos és drágaköves nyereggel, arany kengyellel, arany lánccal és kantárral, hímzett és drágakövekkel kirakott takaróval feldíszített lovakat, amelyek lovak közül az egyik rúmi, másik karamáni, harmadik arab, negyedik kurd, egyszóval olyan lovak, melyeknek a világon nincsen párjok. 

S ismét a harmadik lófark után az udvari vadászok agái mentek, ti. Kizil Ahmed fiai közül Ahmed aga a csakirdsi-basi; Kizil Ahmed fiának, Mirza bégnek fia Musztafa aga, a sahindsi-basi (vagyis a vadászok és solymászok tisztjei), s ennek testvére, Ahmed aga, az atmádsádsi-basi. Ezektől jobbra és balra a bázdárok, zagardsik, szanszudsik és szegbánok csoportjai (solymászok, karvalyászok, madarászok és vadászok csapatai) – vezettek díszes féken, frenk gyapjúból való pokróccal letakart festett sörényű arab lovakat (emlékezzük csak a nevezetes regényben, az Egri csillagokban is, Gárdonyi leírásában az udvari vadászok veresre festett sörényű és farkú lovakkal érkeztek – ezt a törökös hatást a magyarok is kedvelték, s maguk is gyakran festették a lósörényét és a farkát). Ezek még az égben repülő darvakat is lelövik, nem hogy a földön található nyulakat szalasztanák el. A parszdsik lovaik után párducokat vezetve, a bázdárok pedig karjaikon arany és ezüst csengettyűs fehér sólymokat s egyéb fajta sólymokat vive haladtak.

S ismét ama negyedik lófark után a csasnegirek, mütefferikák s a többi agák, kethudák és kjátibok mentek együttesen. Ezen osztályoknak mindegyike hiánytalanul el volt látva teljes fegyverzettel, drága ruhákkal, nagy turbánokkal, aranyos fegyverekkel, vérttel, páncéllal, egyszóval minden hadi eszközzel. Minden egyesnek ruhája és fegyverzete olyan volt, mintha viselője aranyba öltözött volna. 

Ezek előtt mentek a régi katonai szokás szerint elrendezett vitézek sorban, külön szakaszokban és hadosztályokban.

Ezek előtt haladt 4 vezír, mindegyik a saját kíséretével, kik a jobb és a balszárnyon sorban mentek. Ezek előtt ismét a kázi-aszker efendik, utánuk pedig a defterdár efendik s ezekkel együtt a világ szultánjának őszinte szolgája, a díván hivatalnoka, az állam oszlopainak híve, ti. a nisándsi bég, ki a kjatibok főnöke.

A képen a fiatal Nagy Szulejmán seregében a moldvai hadjáratán, 1537-ben.