Török Bálint és a Zrínyiek viszálya

Török Bálint és a Zrínyiek viszálya a vránai perjelség javai körül.

Az 1530-as években a nagy hatalmú főúr és a horvát Zrínyi-család között kirobbant viszály központjában a vránai perjelség birtokai körüli vita állott.

Az Adriai-tenger partján fekvő Vran, vagy Vrán várába már a középkor folyamán a templomosok, majd az istápolyosok telepedtek meg. A mohácsi csatavesztés követően (1526) az istápolyosok (Szent-János lovagrend, johanniták) birtokai Magyarországon ebek harmincadjára jutottak (a lovagrend Nagy Szulejmántól elűzetve – 1522-ben – Rhodosz szigetéről Máltára költözött át).

A viszálykodás gyökerei éppen erre az időkre vezethetők vissza. A vránai perjelség akkori kormányzója Tahy János volt – nem mellesleg Szapolyai János király híve. A „másik” király, I. (Habsburg) Ferdinánd éppen ezért megfosztotta ettől a címétől. Tahy azonban, hogy veszteség ne érje 12-ezer forintért elzálogosította a perjelség birtokai éppen Zrínyi Miklósnak. Később Tahy János aztán I. Ferdinándhoz pártolt és lemondott a vránai perjelség gubernátorságáról. Azonban ekkor az éppen Habsburg-párti Enyingi Török Bálint – Magyarország egyik leghatalmasabb földesura – szemet vetett a perjelség szétszórt birtokaira és 1534 őszén magának foglalta le Csurgót (Somogy vármegye) és javait. Elnyerte a királytól a vránai perjelség kormányzói címét is.

Egy évvel később – 1535. júniusában – a király, I. Ferdinánd újólag megerősítette Török Bálintot tisztében, azonban a Zrínyiek – akik a zálog jogán a vránai perjelség birtokait hatalmukban tartották – megtagadták, hogy átadják azt Török Bálintnak. A vitában a horvát-szlavón rendek mind Zrínyi Miklóst támogatták. A vránai perjelség birtokainak ügye hamarosan az országgyűlés elé került. A bécsi Udvar azonban nem tudott – helyesebben nem akart – dönteni, Ferdinánd király nem szerette volna sem Török Bálint, sem Zrínyi Miklós támogatását elveszteni.

1538-ban a törökök elfoglalták a horvát végeken Klisszát, s hamarosan utána Dubicát, majd Vránát is (mindkettő vár valamikor a johannitáké volt). Vránát egy velencei zsoldosvezér, Vittorio Soranzo „védte” – állítólag 2.000 emberrel –, de két napig dacolt csupán a törökökkel és szabad elvonulásra feladta a várat, maga és a védők Zárába távoztak. Mivel a török hódítók nyomása így még inkább fokozódott a horvát végeken, a Zrínyieknek élet-halál kérdés volt a vránai perjelség birtokainak kézben tartása; míg Török Bálintnak – a védelem költségei miatt talán – egyre terhesebb…

A vita azzal zárult, hogy amikor Enyingi Török Bálint újból Szapolyai János királyhoz pártolt – egyesek szerint éppen a vránai perjelség körül kialakult vita miatt – végül I. Ferdinánd király Zrínyi Miklós javára döntött.

Zrínyi Miklósról is feljegyezték, hogy meglehetősen sok birtokot foglalt el jogtalanul. Ugyan nem mentesíti, de elmondható, hogy e korban nem ő volt az egyedüli. Sajátos és általános képnek tűnik a XVI. század első felének magyar nemesi társadalmára tekintve az, hogy e társadalmi osztály tagjait a "pártoskodás" jellemezte. Ez nem is lehetett másként egy olyan korban, amikor az országot két "törvényes" király birtokolta, s harmadik – nem elhanyagolható tényezőként –, a hódító hatalom mindennapos támadásai veszélyeztették.

Újból csak Klaniczay Tibor véleményét felidézve, elfogadható jellemzést kapunk e korszak nemességéről:

"szélsőségek között élték életüket; tetteik, politikai állásfoglalásaik tele voltak ingadozássokkal. Cselekedeteik mozgatórugói között nagy szerepet kapott a pénz, a hatalomvágy, a földbirtok halmozására, növelésére irányuló törekvés is. Politikai magatartásuk, állásfoglalásuk nem egyszer ingadozott akár a törökkel, akár a némettel szemben. Harcoltak egymással, jóllehet minduntalan kénytelenek voltak összefogni hol a török, hol mások ellen. Ám ha ezeket a főurakat életük sodrása olyan posztokra állította, ahol érdekük volt kitartani, akkor ott makacsul és hősiesen helytálltak, s a haza minden rögéért készek voltak, ha kellett, vérüket ontani."

Ilyenek voltak csak nem mindannyian, Török Bálint, avagy Perényi Péter és Zrínyi Miklós is, aki kimagaslott kortársai közül katonai tehetségével.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

Enyingi Török Bálint - fiktív - portréja Sarlós Endre szigetvári grafikus művész képe, a Szigetvári Vármúzeumban látható. Török Bálint egykor - fogságba vetéséig - Szigetet is birtokolta.

lásd. Bessenyei József: Szigetvári Zrínyi Miklós. In: Zrínyiek a horvát és a magyar históriában. szerk. Bene Sándor - Hausner Gábor. Bp. 2007. 68.

"Obsidio Szigetiana." – Szigetvár végvári történeti múltjáról és a Zrínyiek „örökségéről.”
Történelmi és kulturális oldal.