A török hadászat periódusai

1568-ig (drinápolyi béke) három, egymástól jól elkülöníthető periódust lehet megkülönböztetni a török hadvezetés Magyarország elleni stratégiájában:

1. periódus: (1356-1453)

Az oszmán állam történetében döntő jelentősége van Gallipoli elfoglalásának 1356-ban, mert a birodalom ekkor szerezbiztos átjárót Európába. Az eseményt követő években a török gyors egymás utánban foglalja el Bizánc kelet-ruméliai, tráciai és kelet-macedóniai birtokait, megszállja a Balkán.hegység átjáróit és 1383-ban Szófia elfoglalásával már Bulgáriában is mebveti a lábát. Az elfoglalt területeket Rumélia néven a birodalomhoz csatolja (...)

A kilencvenes években, Bulgária leigázása után elérik a Duna vonalát és Vidin, Nikápoly, Szisztov, valamint Szilisztra elfoglalásával fontos átkelőhelyekre tesznek szert Havasalföld felé. Ebben az időben Szerbiában Üszküböt foglalják el és teszik szandzsák székhellyé.

A terjeszkedést a mongol támadás szakítja meg egy időre, hogy azután a Duna-balparti Gyurgyevo (1416), a macedóniai Szaloniki (1430), az albániai Janina (1431) és a szerbiai Krusevác (1434) elfoglalásával folytatódjék.

A periódus végére az oszmán birodalom balkáni foglalásának határai a Duna mentén Orsiváig már véglegesen kirajzolódnak.  A hódítás üteme feltűnően gyors. Az elfoglalt területnek nagyobb része harminc év alatt kerül oszmán kézre. (...)

Úgy tűnik, hogy minden előretett lépés a politikai és stratégiai szempontokat egyránt mérlegelő józan megfontolás eredménye.Ebben a korszakban foglalásaik tartósnak bizonyultak, kivéve Galambóc és Szendrő esetét. Megalapozatlan vállalkozásba nem fogtak és a zsákmányszerzést és felderítést szolgáló portyázásokaon kívül nagyobb szabású hadjáratba nem kezdtek, eltikintve Belgrád 1440. évi sikertelen ostromától.

Belgrád - Nándorfehérvár

Hadászatilag ebben az időszakban az oszmán állam sokkal előnyösebb helyzetben volt, mint a keresztény országok. Mindenekelőtt sokkal rövidebb volt a hadműveleti vonala, ami a felvonulás és az utánpótlás szempontjából jelentett rendkívüli előnyt. 1389-ben a Rigómezőnél az oszmán hadsereg Filippopolisztól, hadműveleti bázisától légvonalban 200 km-re volt. A keresztény sereg magyar, boszniai és havasalföldi csapatai viszont 4-600 km-re voltak hazájuktól. Persze a sereg tényleges bázisa Szerbia volt, de az országnak már inkább csak a Nis feletti területe jöhetett számításba ilyen szempontból, ami pedig szintén 200-250 km-re volt a csata színhelyétől.

A töröknek földrajzi helyzete már a kezdeti időszakban ilyen nagy hadászati előnyt biztosított, később Zsigmond, majd Hunyadi idején az előnyök döntővé váltak.(...)

Részben a hadszintér messzesége, főleg azonban a késői hadba indulás miatt, a keresztények hadjáratai az őszi időre estek, de nemegyszer át is húzódtak a télbe is. A késői indulás oka (...) hogy a feudális anarchiával küzdő álami apparátus képtelen volt a hadsereget korábban menetkésszé tenni. Ezzel szemben a török szinte mindig tavasszal kezdte a hadjáratait.

2. periódus (1453-1521)

Konstantinápoly elfoglalása 1453-ban döntő jelentőségű az oszmán birodalom, de egész Európa történetében is. Megszűnt a birodalom földrajzi megosztottsága és mindaz a katonai veszél, amit a kettőosztottság jelentett. Maga Konstantinápoly pedig ideális központja egy olyan birodalomnak amelynek határai hamarosan a Szávától a Nílusig terjednek. Már a város fekvéséből automatikusan adódó gazdasági előnyök is igen nagyok, hiszen uralkodván a Boszporusz felett, ellenőrzése alatt tartotta az igen jelentős fekete-tengeri kereskedelmet. (...)

...Velence tért magához először és sietett kereskedelmi egyezményt kötni a portával.

Konstantinápoly elfoglalása (1453)

A szultán bevonulása

Katonai szempontból Konstantinápoly  ideális főváros volt. Azonfelül ugyanis, hogy elfoglalásával teljessé vált a birodalom egysége, a három oldalról tengerrel körülvett város katonailag szinte bevehetetlen volt. (Hogy a már félig halott, katonai védekezésre képtelen bizánci birodalomoly soká fönnmarafdt, annak oka kizárólag fővárosának kivételesen jó katonai helyzete volt.) 

Konstantinápoly (1572)

S a most következő korszakban az oszmán állam gépezetét a legnagyobb fordulatszámon tartó, igen tehetséges és energikus II. Mohamed, aki a történelemben a "világhódító" nevet kapta, hatalmas területeket csatolt a birodalomhoz. Albánia, Görögország, Szerbia, Bosznia, Karamánia most válik a birodalom részévé, de halála után sem áll meg a nekilendült gépezetés I. Szelim Szíriára Egyiptomra, valamint Mezopotámiára is kiterjeszti  az oszmán uralmat. Mindezek a foglalások gazdasági, politikai és katonai hatalmat biztosítanak, amellyel szemben minden más ország ereje eltörpül. A két érdekelt és viszonylag legerősebb hatalom, Velence, valamint Mátyás Magyarországa is deffenzívába szorul.

Az európai török terjeszkedés iránya világosan kirajzolódik: Szerbiát és Boszniát bekebelezi a birodalomba, de Havasalföldet, a krími tatár kánságot, később pedig Moldvát pusztán hűbéresévé teszi. Hogy Magyarországot miért nem támadta meg és hogy Nándorfehérvár sikertelen ostroma után miért hagyta abba ebben az irányban a terjeszkedét, nehéz lenne megmondani. Talán a nándorfehérvári balsiker intő jel lehetett, hogy addig amíg Szerbia és Bosznia bekebelezésével nem teremtett biztos hadműveleti alapot, nem nyomulhat tovább előre.

3. Periódus (1521-1568, Belgrád elfoglalásától a drinápolyi békéig)

Belgrád elfoglalása mindenképpen előfeltételét jelentette a Magyarország ellen indítandó döntő támadásnak, mivel a hadsereg a hadsereg nem nyomulhatott elő úgy, hogy ezt az igen erős várat a hátában hagyja. Ezenfelül pedig a Duna és a Száva összefolyásánál épült vár mint a szerbiai bázisterület fővára minden támadó vállalkozás alkalmas kiindulópontját is alkotta. Valóban, a vár elfoglalása után a török a legrövidebb időn belül megindította a döntő támadását Magyarország ellen. (...)

Úgy tűnik, hogy itt, Magyarországon érkezett el az oszmán hódító gépezet hatósugara végéhez és a most kirajzolódó határok Buda visszafoglalásáig lényegében meg is maradnak. Eger, Kanizsa, Várad és Érsehújvár elfoglalása a következő periódusban ugyan nem jelentéktelen nyereség, de inkább a hódításnak szélességben való kiterjesztését jelenti, nem pedig ennek a hatósugárnak a túllépését.

Perjés Géza: Mohács