1525 - Lengyel-Török békeszerződés

Az 1522-től 1526-ig terjedő idő ismertetésénél még két fejlemény elmondása szükséges. Az egyik a lengyelek békekötése a törökkel. A békébe Zsigmond király a magyarokat is be akarta vonni. Ezt írta 1525 nyarán az esztergomi éseknek:

"Elég hosszú ideje vártunk... hogy Őfelsége Lajos király a császárral (ti. Szulejmánnal) kötendő békét megfontolja és megkösse, miután azonban mindeddig Őfelségétől semmi biztosat sem tudhattunk meg, elvégeztük, hogy követet küldünk a törökök császárjához."

Magyar követ díszruhájában várakozik, hogy a szultán fogadja

Követének adott utasításában mindenesetre meghagyta, hogy karolja fel a magyarok ügyét Konstantinápolyban, és próbálja belevenni a békébe őket is. A követ elküldéséről pedig így értesítette a pápát:

" Emlékezhet rá Őszentsége, hogy nekem és felséges Lajos királynak (Szentséged) elődjei is ígérték, hogy a keresztény fejedelmek békéjét létrehozva, előkészítik a nagy hadjáratot; ebben bízva, én és felséges unokaöcsém (ti. II. Lajos) egyaránt hatalmas károkat szenvedtünk..."

így hát nincs más választása, mint a törökkel kötött béke.

Brodarics pedig így számol be Zsigmondnak arról a hatásról, amit lépésének híre a római diplomáciai körökben keltett: mindenki megérti elhatározását és azon sem csodálkoznának, "ha Magyarország királya is követné Felséged példáját."

A lengyel követ szóba is hozta a Portán a magyarokkal kötendő béke ügyét - hogy volt-e erre felhatalmazásaa magyar kormáyntól, nem tudjuk -, de a török vezető emberekragaszkodtak ahhoz, hogy a magyar kormány saját követe útján kérje a békét.

Perjés Géza: Mohács