1543 - Siklós alatt a török

„...a szembeszállás ösvényére lépve...”

A török Siklós alatt...

 

 

Kara Ahmed pasa megadási felszólítása, és a védők elutasító válasza.

1543. május 23-án (vagy közvetlenül azután) a török csapatok elfoglalván Valpó várát, most Siklós alá érkeztek. És a várat megadásra felszólították...

Nagy Szulejmán szultán – ki ekkor még távolabb állt – megüzente Ahmed pasának, a ruméliai beglerbégnek, hogy vonuljon Siklós alá és szólítsa fel a védőket a megadásra: „szolgáját Ahmed pasát Siklovis (Siklós) nevű várhoz küldte, hogy oda menvén kérje föl a várat és hallja meg, hogy milyen választ kap. Hogyha a padisah legfelsőbb parancsának engedelmeskedve és a könyörgés kötelét nyakukba akasztva hajlandók átadni szépszerével a várat és kitérnek a vérrel táplálkozó, lélekrabló kardok éle elől; szóval, ha a szolgaság láncát nyakukra téve magukat a padisah szolgáivá teszik s a padisah szolgái közé tartozóknak ismerik magukat: teljes sértetlenség adassék fejöknek és lelküknek. Ha azonban tisztátalan kezeikkel a makacsság ruháiba kapaszkodva, magukra vonják a világhódító haragját: nyomorult várukat szűkké téve nekik és erős falaikat szétrombolva fenyítse meg őket.”

A vár védelmét vezető Vas Mihály kapitány visszautasította a pasa megadási felszólítását és felkészült a védekezésre, nyomban leromboltatva és felgyújtatva a vár körül fekvő külváros házait. A török krónikás – mérhetetlen gonoszságának és megátalkodottságának számlájára írta mindezt:

„...nem mutattak hajlandóságot feladni (ti. a várat), hanem a rosszat sugalmazó ördög kísértésére hallgatva, az igazhívők ellenségeire támaszkodva és bálványképeikhez folyamodva, szembeszállni, harcolni és verekedni óhajtottak … Ez okból a szembeszállás ösvényére lépve, a nevezett várnak két oldalán fekvő régi külvárosokat saját kezükkel felgyújtották és füstbe eresztették, azért, hogy a harc idején az iszlám népének védelmül ne szolgáljanak ”

A szultán a hírre, hogy Siklós ellenáll nyomban Kara Ahmed pasa ostromtáborába küldte tüzérségének egy részét:

"…mikor (…) Szulejmán szultánnak tudomására jutott ama lázadóknak és zendülőknek ellenszegülése, makacssága és gonoszsága: nagyon megharagudván (…) s világbírói méltóságának érzete fölébredvén (…) azonnal azt mondta, hogy ama hitetlen várnak (…) lövetése és lerombolása végett szükség van ágyúkra s 13 nagyobb ágyút és 30 zarbuzánt jelölvén ki megparancsolta, hogy azokat gyorsan, haladéktalanul húzassák a vár közelébe és állítsák fel, még pedig mindegyiket egy-egy szandzsákbég. Mikor a megmásíthatatlan parancs az említett bégekhez eljutott és hallották, hogy az ágyúkat sietve a nevezett várhoz kell szállítaniok, ama bégeknek midegyike húzatni kezdte őket hadi népével, hogy a nevezett vár alá szállítsák… ”

A júniusi heves esőzések – talán a medárdi negyven napos eső (?) - miatt azonban a tüzérség vontatása és felvonultatása csak igen nehézkesen és lassan haladt. A feladattal megbízott parancsnokok, köztük Rusztem pasa is nagy ajándékkal kecsegtette az elfáradt török katonákat, ha az ágyúvontatásban segítik a tüzéreket és időben Siklós vára alá érnek: „Gyorsan leszállt lováról és az ágyúra ülve ezt mondta a maga hadi népének és a többi igazhívőnek: Ne hagyjatok lelkeim! Hadd lássalak benneteket, milyen férfiak vagytok s a vallásért és a világvédő padisahért hogyan húztok most engemet! Allah adjon nektek erőt! Egyszersmind néhány marok aranyat vévén elő, részint reájok, részint pedig az ágyúra szórta. Ekkor a hit harcosai közül annyian húzták, hogy többen már hiába futottak az ágyúhoz nem fértek hozzá. Amint beesteledett, minden ember megpihent a maga sátorában, s mikor ismét reggel lőn, mindenki korán fölkelt s elvégezvén a reggeli imát, az ágyúk vontatásához kezdett. … A hadi nép pedig látva Rusztem pasának ilyen kegyességét és adományát, az iszaptengerből, a tengerhez hasonló sárból egy perc alatt kihúzta az ágyút szekerestül együtt és jó útra terelte.”

Siklós körül a török ostromtáborban csak a tüzérség és a szultán által előreküldött ágyúk beérkezésére vártak, hogy a módszeres várvíváshoz hozzákezdjenek.