1571 - Se pénz, se posztó...

„…német földön még a raboknak is jobb dolguk van, mint nekik itt...”

A régi panasz: "se pénz, se posztó..."

Számtalanszor találkoztunk már - s fogunk is még - olyan korabeli forrásokkal, amelyek a végházakban a fizetetlenség és a nélkülözés miatti állapotokat panaszolják. Gondolhatnánk, hogy egy-egy kapitány túlzó "követeléséről" lenne szó, de könnyen belátható a sorolt - s az itt is említésre kerülő példákból - hogy nem erről van szó.

1571. február 16-án kelt az a levél Kanizsán, melyben a vár kapitánya a neves Thúry György immár sokadszor kéri az Udvart és a királyt, hogy a kanizsai vitézek nyomorúságán enyhítsen (kérte ezt annak idején eleget Palota kapitányaként is), mivel írta az elmúlt esztendőkben az időjárás kedvezőtlen volta, és az ellenséges pusztítások következtében is, a termés olyan kevés, hogy sem búzájuk, sem húsuk, sem boruk nincsen. Valósággal éhínség tombol a várban (de a környéken is):

"Sokszor írtam már a nyomorult kanizsai katonák ügyében. Könyörögtem, hogy segítsenek a szegényeken. Kifejtettem, mily nehéz itt az élet. Nincs ennél drágább hely az egész országban. Minden kétszer olyan drága, mint másutt. Legalább valami kis kölcsönnel támogatnák a hadi népet!" - írta könyörgő hangon (előzőleg már január 6-án küldött egy ilyen levelet).

Ez nem volt tréfa beszéd, ha meggondoljuk, hogy Kanizsa a dél-dunántúli védelem centruma ekkor, s ha azt is hozzá gondoljuk, amit másutt, de ezen végházról, ez időből olvashatunk: "csak három napra való élelem van a várban." De könnyen belátható az is, hogy nem csak helyi esettel van dolgunk, ha elővesszük - a már említett palotaiak panaszait. 1577 elején, Pálffy Tamás kapitánysága idején jelentik, hogy az ellátás és zsoldhiánya miatt az őrség szökik, a magyarok és idegenek egyaránt. A katonák csak vizet és kenyeret kapnak, hús és bor egyáltalában nincs Palotán - írják - német földön még a raboknak is jobb dolguk van, mint nekik itt... Ezen napokban is 15 magyar és cseh katona szökött el. - jelentette Thomas Pracker führer (akkori értelmében körülbelül "szakaszvezető") a Győri Főkapitánynak.

Hogy is van ez? Hol hát a pénz, s a posztó?

1555. február 19-én kelt levelében Miksa főherceg (a későbbi uralkodó) megrója a magyar kincstárat, amiért a szigeti katonák zsoldja - noha számtalan kérelem, s számtalan rendelkezés szólt erről - még mindig késik. (Elgondolkoztató - a "se pénz, se posztó" állapota mennyiben is volt felelős országunk vesztéért, s tovább gondolandó a "bürokrácia" mint önálló életre kelt képződmény mennyiben fejlődött, változott - avagy van-e új a Nap alatt?)

Miksa a Pozsonyi Kincstárhoz
Nemes Kerecsényi László, a szigetvári várparancsnok és kapitány egy megbízható emberével levelet küldött hozzánk. Panaszkodik, hogy bár neki már korábban megírtuk, hogy a királyi Felség magyar kincstárából 2.400 forintot a szigeti katonák fizetésére kiutaltak, és el is küldtek, mégis miután a fizetőmester a határhoz közel érkezett a posztóval és pénzzel, és mikor egy emberét odaküldte hozzá, hogy megkérdezze, hozza-e a fizetést Szigetbe is, azt a választ adta neki, hogy oda semmit se hoz, nem is tud semmiféle Szigetbe szánt fizetségről, amint ezt az idecsatolt levélből is meg fogjátok tudni. Mivelhogy azonban a végházaknak szánt pénzek elosztási jegyzékében, amit néhány nappal ezelőtt küldtünk a szigeti katonák számára szánt összeg 2400 forintban van megállapítva, amiről úgy gondoltuk, hogy már kifizettétek, nem tudjuk elképzelni, hogy a pénznek Szigetbe való küldése mind ez ideig hogyan lett elhanyagolva. Ezért sürgetünk benneteket, hogy a szigetiek fizetésére vonatkozó rendelkezéseket, további késedelem nélkül teljesítsétek, ha még nem történt volna meg. Ha a pénz rendelkezésre áll, erről hitelt érdemlő tájékoztatást kérünk.
Vienna, 1555. febr. 19.
Miksa. sk.