1592 - Házasságtörés büntetése Törökországban

"Mikor az ifjú mit sem sejtve, hazafelé indult, beleesett a csapdába, elfogták, és tömlöcbe vetették. A csausz ezen az éjszakán szépséges feleségét is erős őrizet alá vette, s reggel kereszténnyel elkövetett házasságtörés (korábban a görög ifjú jegyese volt a felesége) vétkével bevádolta a kádinál, követelvén, hogy a törvény nevében mindkettőjüket súlyos ítélettel sújtsák. (...)

 

Ám a csausz amennyire feleségét annak előtt szerette, most annyira meggyűlölte, és semmi könyörgés nem lágyította meg a szívét... (...)

 

Minekutána köztudottá vált, hogy két ilyen szépséges ifjú embert kivégzésre visznek, megszámlálhatatlan sokaság gyűlt össze... (...)

 

Elővezették az ifjút a tömlöcből: kezemegkötözve, nyakán vasabroncslánccal átfűzve, melynek két végét két délceg janicsár - két szép öltözékű hóhér (mert náluk a bakó nagy becsben áll) - tartotta. (...)

 

Amint az ifjút elővezették, férfiak és nők mind nagy kiáltozásba kezdtek, hogy micsoda kár lenne ilyen szép ifjút elveszejteni; mindnyájan arra bíztatták, térjen török hitre, s akkor magához a szultánhoz folyamodnak kegyelemért. Ő azonban hajthatatlan maradt, s kereken megtagadta, hogy törökké legyen. Midőn a csausz pasa palotája mellett vezették el, a pasa, látván nem mindennapii szépségét, utánaszalasztotta egy emberét, mondván, ha török hitre tér, elérheti, hogy életét meghagyják, sőt a csausz szép asszonyát hitvesül megkaphatja. Ám  az ifjú nem engedett a csábításnak, és azt válaszolta: kereszténynek született, és keresztényként is akar meghalni.  (...)

 

Az ifjú asszony szívet tépő zokogással baktatott az öszvéren az ifjú után, miközben a török asszonyok és férfiak vigasztalták, és bátorították. Midőn az Un Kapi, vagyis a Homokkapu után az ácsolt bitófához érkeztek, melyről hat nagy éles horogfüggött alá, a két bakó pedigföltűrt ingujjal fenn állt, s a csigákat, melyeken az elítéltet felhúzzák, igazgatták és kötözgették, az ifjút megfosztották köntösétől és minden ruhájától, csak gatyáját, vagyis vászon alsóneműjét hagyták rajta, majd kezét-lábát ismét megkötözvén embermagasságig fölhúzták. (...)

 

Így hát a törökök bősz haraggal kiáltozván és acsarkodván követelték az ifjú halálát, mire a két bakó vagy másfél könyökkel az egyik horog fölé emelte őt, és a hegyes horogra vetette. Az ifjú asszonyt ekkor az összes nő és férfi közrefogta, úgyhogy ha nincs az erős őrség, megakadályozzák a vízbe folytást, mi több, a csauszt, ha netán a kezükbe kerül, gondolom, akárcsak Orpheust az őrjöngő nők, darabokra szaggatják, vagy megkövezik, merthogy szörnyen szidalmazták.  Ennek utána az imádságokat elvégezvén, nagy jajveszékelés és siránkozás közepette búcsút vettek az asszonytól, ki azonban magáról mit sem tudott, minthogy fehérebb volt a fehérített vászonnál. A hóhér ekkor leemelte az öszvérről, egy gyolccsal a kezét kötözte meg, a másikat a dereka köré, a harmadikat pedig a lábára tekerte, egy ladikba fektette arccal lefelé, a parttól vagy kétölnyire beevezett, minthogy a bitófa a tenger közelében volt, ott hosszú rudat kötözött az asszony dereka körétekert gyolcshoz, a nőt a rúddal könnyedén a tengerbe lökte, s addoig nyomta víz alá, míg meg nem fulladt. Legott hozták  a ravatalt, az asszony holttestét lepedőbe csavarták, s török énekek kíséretében a sírhoz vitték.

A szerencsétlen ifjú még harmadnap is élt, és kínzó szomjúságtól gyötörve vízért esedezett, de senki sem akadt, ki kínjain enyhített volna, mígnem harmadnap éjjel , mondták, valaki a janicsárok közül megszánta, s kettéhasította a fejét, ám hogy ezt ki tette, titokban maradt."

 

Illusztráció a könyvből

 

forrás: Mitrovicei Vratislav Vencel viszontagságai (részlet)