1605 - Érsekújvár alatt

" Az török nemzet azt akarná, bátor az németek minket mind egyig levágának, avagy mi az németeket, mert ők annyival inkább erősödnének hatalmas állapotjokban.”

Érsekújvár alatt…

 

 

1605. szeptember 21-én kelt levelében Homonnai Drugeth Bálint főkapitány – Bocskai István erdélyi fejedelem hadainak egyik vezére – jelenti Rhédey Ferenc főkapitánynak és Bocskainak, hogy Érsekújvár ostromában a segélyhadakként érkezett törökökkel nem sokra megy, mert azok csak azt akarják, hogy a magyar és a német vágja le egymást – ők ettől is csak erősödnek – véli…

Érsekújvár megerődített vára a Felvidéken az egyik legfontosabb erődítmény volt a királyi Magyarország területén, amely nem csupán a gazdag bányavárosokat védelmezte, de fontos bástyának számított az akkori magyar főváros Pozsony védelmében is. Amikor szeptember elején Homonnai a vár alá érkezett – s vele a mellérendelt török segélyhad, Szinán pasa parancsnoksága alatt, 7 „öreg” vagyis ostromágyúval –, azt nyomban konstatálhatta, hogy az érsekújvári vár igen erős: „nem lehet erősebb vár, mint akinek föld bástyái vannak, szemmel láttam, hogy sem tűz sem ágyú ennek nem árthat.”

 

Azt is pontosan tudjuk, hogy a várat védelmező javarészt német (csekélyebb számú magyar) katonaság, Strein ezredes vezetésével derekasan védelmezte a reá bízott erősséget. S bár titkos tárgyalások is folytak – Bocskai vezérei és Habsburg Mátyás főherceg között azért, hogy a vár átadása esetén az ne hogy török kézbe kerüljön – ez alatt a föld népét is mind behajtották az ostrom munkálatokra: „Küldöttem ki szolgáimat mindenfelé városokra és falukra, hogy ásókapákat és földhányó kosarakat minnél többet szerezzenek, sáncz ásó népet is minden helyekből hajtsanak.” – tudjuk meg, ugyancsak Homonnai Drugeth Bálinttól.

Ahogyan ő jelentette azt is (szeptember 21-én kelt levelében), hogy a harcban a magyarok és a várvédő németek igen csak vágják egymást, de a segítségül jött török had ki sem mozdul a sáncaiból: „Megcsalának a latrok. Megtetszék azért csak itt is egy ostromon, hogy az török nemzet azt akarná, bátor az németek minket mind egyig levágának, avagy mi az németeket, mert ők annyival inkább erősödnének hatalmas állapotjokban.”