1686 - Taljánok tréfája Pozsonyban

„A várba a legmulatságosabb módon jutottunk be…”

Taljánok tréfája Pozsonyban

Egy nápolyi származású jogász, az olasz Giovanni Francesco Gamelli Careri az egész Európát felrázó lelkesedésében – sokakkal egyetemben – maga is elhatározta, hogy részt vesz önkéntesként a „nagy kaland”-nak ígérkező vállalkozásban, a törökök kiűzésében Magyarországról…

1686-ban részt vett Buda véres és kegyetlen ostromában, majd az 1687-es nagy hadjáratban sem hagyta el a keresztény sereget.

Érdemes megemlíteni, hogy kalandozó és utazó természete nem csupán e háborús kalandra ösztönözte az olaszt, hanem nyugat-európai utazást is tett, majd 1693-ban még nagyobb utazásra vállalkozott, amely során járt a Török Birodalomban, Perzsiában, Indiában, de még Kínába is eljutott.

Itt felidézett tréfája – szinte az ugyancsak itáliai (de később élt) velencei kalandor Casanova csínyeit idézi – a szélhámossághoz hasonlít. Amikor a Magyar Királyságba érkezik társaival, mielőtt csatlakozna Lotharingiai Károly herceg Buda ellen készülődő hadához, Pozsonyban tesz látogatást. 

Minderről egy nápolyi királyi tanácsosnak, bizonyos Don Pietro Antonio Chiavarrinak számol be (már Buda alatt, 1686. július. 20-án kelt levelében).

A levélben hosszan beszámol utazásáról, Pozsony városáról, „ahol mindenki tud latinul” – ők maguk is ezen a nyelven értetik meg magukat. Járnak a koronázó templomban, a pozsonyi Szent Márton templomban. Elmeséli, hogy még a pozsonyi várba is bejutottak (csintalan társaival), kis csellel. „A várba a legmulatságosabb módon jutottunk be – írta, – a társaság egyik tagját ugyanis hercegnek adtuk ki és kegyelmes urunknak szólítottuk; erre a várőrség százharminc szegény katonája jónak látta fegyveresen tisztelegni.”

Elmondja, hogy a magyarok viselete a török és a lengyel viselet között van (sic!); borotvált fejűek, s üstökkel hordják hajukat.

A latin nyelv ismeretéhez visszatérve, talán túlzó megállapításnak gondolnánk. Azonban erről sok nyugati utazó (később is) megemlékezik. Talán nem véletlen, hogy éppen Pozsonyban ennyi latinul értő embert talált: sok országgyűlés itt zajlott, Buda elfoglalása (1541) óta a Magyar Királyság fővárosa volt, itt a „kormányzati szervek”-kel. Egyébként a latin egészen a XIX. század derekáig (ha jól emlékszem egészen 1846-ig hivatalos nyelvnek számított Magyarországon).

 vö. Giovanni Francesco Gemelli Careri: Relazione delle Campagne d’Ungheria. Napoli, 1689, illetve lásd. Gemelli Careri olasz utazó kalandjai a Budát ostromló táborban. In: Buda visszafoglalásának emlékezete. szerk. Szakály Ferenc. Bp. 1986. 304.