Brodarics levele

„nem akarok törökök között lenni.”

Egy érdekes levéltöredék Brodarics Istvántól…

„…mert a virtus a nehézségek körül forgolódik.”

 

Brodarics a szerémségi származású egyházfi – a mohácsi ütközet résztvevője, szemtanúja és krónikása – egy keltezés és címzett nélküli latin nyelvű levéltöredékben fejti ki álláspontját – s igyekszik igazolni magát…

Brodarics István a mohácsi csata után egy rövid ideig állt csak a Habsburgok – I. Ferdinánd király – pártján, hamarosan Szapolyai János király hívéül szegődött, s mint ilyen több diplomáciai küldetést teljesített Krakkótól Nápolyig. Ugyanakkor pedig, mint jeles egyházfi szerémi – majd váci püspök, aktív levelezésben állt a magyarországi urakkal és egyházi emberekkel is.
E levéltöredékében – talán az országbírónak (később nádornak), a sárvári nagyúrnak, Nádasdy Tamásnak szánta (?) – az országhoz való hűségét bizonygatja és azt, hogy a török uralom elfogadása szükséges – hiszen a török Isten büntetése – és az Úr akaratába bele kell törődni; ószövetségi példát hoz Jeremisá próféta dörgedelméből, aki Juda királyát figyelmezteti, hajoljon meg és hajtsa nyakát Babilon jármába, mert ez Isten akarata…
Brodarics István 1471-ben született, és 1539. november 8-án hunyt el.

„…nem helyeseltem, hogy ki-ki csak a saját dolgával törődjék, s a királyt és a hazát cserbenhagyja. Nekem egészen más a véleményem a királyról is, és a hazáról is. A becsületes hazafinak el kell tűrnie mindent, nem szabad távolról szemlélődnie, bármi fenyegeti is, és bármennyire is nehéz elviselnie; mert a virtus a nehézségek körül forgolódik. (…) akkor akarok a leginkább szolgálni a királynak és a hazának, amikor a legnagyobb veszélyben látom forogni. Kötelességem, hogy ezt tegyem, s hiszem, hogy a többieknek is ez a kötelességük, ha nálam nem számít az a kifogás, amire sokan hivatkoznak: ’nem akarok törökök között lenni.’ Ellenkezőleg, ha bűneink és atyáink bűnei miatt az Isten azt akarta, hogy a törököktől függjünk, a hazával együtt a hazáért mindent el kell viselnünk: mindent, kivétel nélkül, és semmi sem lehet ebben olyan hitvány és alávaló, ami ne válnék illővé és becsületessé, ha a hazáért és a hazával, a fejedelemért és a fejedelemmel tűrjük el. Ettől a meggyőződésemtől sohasem tántorodom el, amíg élek. A törökök nem téríthetnek el attól, hogy törődjem a hazával, és engedelmeskedjem a fejedelemnek (ti. Szapolyai János magyar királynak); semmi sem akadályozhat meg, legfeljebb betegség, vagy a halál, vagy olyan nyomor, amit nem vagyok képes elviselni. Bocsásson meg uraságod, hogy ilyen nyíltan kifejezem véleményemet; lássa mindenben a jó szándékomat, aminthogy a legnagyobb jó indulatból írtam.

Az élő Istenre, a szentséges Istenre kérem uraságodat, méltóztassék megnézni, olvasni, elolvasni és buzgón megfontolni ami Jeremiás prófétánál a XXVII. Fejezetben található és fogadja meg legalább most egy időre, ami itt található…”

 

Brodarics István ismeretlennek (keltezés nélkül). In: Magyar humanisták levelezése XV-XVI. század. közreadja V. Kovács Sándor. Bp. 1971. 592-593.

 

Brodarics István kibővített címere sajkás vitéz ábrázolással 1517, Buda
Zay Ferenc: Az Lándorfejírvár elvsztésének oka e vót és így esött.
Magyar Helikon, Budapest, 1980, 9. kép.
Országos Levéltár, Budapest