Ismertető 1.

Nemcsak a megye, hanem az egész ország számára meghatározó dátum lehetne minden évben augusztus 12. Ennek ellenére kevesen emlékeznek meg az 1687-ben vívott második mohácsi csata évfordulójáról, mely a Dél-Magyarország felszabadításáért vívott török elleni hadjárat legnevezetesebb ütközete volt.

Ha egy kisdiákot álmából felébresztenek, akkor is meg tudja mondani, hogy a gyászos kimenetelű mohácsi csata 1526-ban történt. Valami rejtélyes okból ennél sokkal kevesebb figyelmet érdemelt ki a második mohácsi csatának nevezett Nagyharsányi (valójában a mai Villány térségében zajló) ütközet, melynek során a Szent Liga Mohácsról Siklós felé tart csapatai mérték össze erejüket a Szulejmán nagyvezír török hadsereggel

Már az 1680-as évek elején összefogott Európa nyugati fele, hogy felszabadítsák a török által leigázott területeket. Az 1684-1698-ig tartó ún. visszafoglaló hadjárat legfontosabb állomásait jelenti a harsány-hegyi, a szalánkeméni (1691) és a zentai (1697) csata. A Szent Liga csapatai Bécs felmentése (1683) után hiába ostromolják Budát, nem tudják visszafoglalni a töröktől, ellenben Párkány, Esztergom, Visegrád és Érsekújvár esetében sikerrel járnak. Budáról csak 1686. szeptember 2-án hanyatlik le a félhold. Ez év őszén szabadul fel Pécs és Kaposvár is.

1687-ben folytatódnak a harcok, nyáron a Dél-Dunántúl ismét hadszíntérré válik. Szulejmán fővezírrel az élén a török fősereg Eszékről, a Szent Liga csapatai Mohácsról indulnak Siklós felé, a döntő ütközetre augusztus 12-én a Harsány-hegy lábánál kerül sor. A csatában a Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel vezette szövetséges hadak hatalmas diadalt aratnak: 7000 török esett el (további 6-8000 katona a Dráva mocsaraiban illetve a folyóban lelte halálát) több mint 2000 janicsár fogságba esett. A szövetséges csapatok vesztesége sokkal szerényebb volt: 700 bajor, badeni és horvát gyalogos valamint lovas esett  el és mintegy 200 volt a sebesültek száma .

A török szárazföldi hadsereg katasztrofális vereséget szenvedett. Teljes hadfelszerelésük- táborukkal együtt- a keresztények zsákmánya lett.(A zsákmány értékét a kortársak hatmillió rajnai aranyra becsülték) Európa-szerte a keresztény fegyverek diadalát hirdették a harangok és a korabeli újságok.

A török hadsereg maradványai az eszéki hadi- hídon át hanyatt-homlok menekültek, feladva a szlavóniai területeket, így hamarosan a császáriak Eszéket, Valpót és Pozsegát is elfoglalták, egy év múlva pedig már Belgrád is a szövetségesek kezére került.

forrás