1526 - Segítség kérése külhatalmaktól

Az udvar mindent megtesz, hogy külhatalmaktól segítséget kapjon. Kétségbeesett hangú levelek mennek, melyek drámai hangon ecsetelik az országot fenyegető nagy veszedelmet. Érdemes néhányat idéznünk. II. Lajos március 25-én Velencéhez küldött levelében először erről ír, hogy feleslegesnek tartja részletezni az erőviszonyok aránytalanságát, hiszenazt a Signiria pontosan ismeri;majd így folytatja: "Sóvárogva vártuk a (keresztény) fejedelmek békéjét és a nagy (törökellenes) hadjáratot, mert csak ettől remélhettük menekvésünket". Úgy tűnik, már csak az Isten segíthet, mert közvetlenül fenyeget a veszély, "és annyi évi háborúságtól kimerülve és legyengülve, nem érezzük elég erősnek magunkat ahhoz, hogy ellenállhassunk".

Pénzt kér tehát sürgősen, hogy legalább katonákat fogadhasson fel. Június 21-én, ugyancsak Velencéhez írt levele pedig már a teljes kétségbeesést tükrözi: "A törökök császárja csak három-négy napi járóföldre van Nándorfehérvártól, és nem fog késlekedni, hogy teljes erejével ellenünk és ezen ország ellen jöjjön, amivel szemben nem állhatunk meg, mert hadseregünk sokszorosan kevesebb az övénél." (...)

Brodarics (...) miután leírja, hogy az országgyűlés felszólította a királyt, hogy kérjen segítséget - ami egyébként teljesen felesleges volt, hiszen a magyar diplomásia munkájának dandárját évek óta a segélykéréstette ki - (...)

Közben szinte szüntelenül folynak a tárgyalások az udvarban a teendőkről. Sajnos a tanácskozásokon elhangzottakról semmilyen hiteles forrással sem rendelkezünk, amit viszont Borgio közöl róluk, az láthatóan hiányos értesüléseeken alapszik, és tele vannak ellentmondással. Brodarics egyáltalán nem ír a tárgyalásokról, feltehetően azért, mert mint Burgiótól tudjuk, beteg volt ebben az időben. A szemével volt valami baja.

Perjés Géza: Mohács

Török miniatúra. A magyar király tanácskozást tart.