1552 - Annyian jönnek, mint a "törökök"

Temesvár...
A kortársak a közeledő török hadsereg számáról...

1552. június 22-én egyesült Kara Ahmed vezérpasa és Szokollu Mohamed (vagy Mehemed, esetleg így is Szokolovics Mohamed) pasa serege Temesvártól délre, attól alig kétnapi járó földre.

A sereg létszámáról már a kortársak is másként nyilatkoztak. A becslések szerint egyesült erővel lehettek vagy 70-ezren és több mint 100 ágyút (egészen pontosan 116 kisebb-nagyobb űrméretű fegyvert) vontattak magukkal.

Azon, hogy a törökök maguk nagyították fel hadseregük számát nem kell csodálkoznunk – hiszen ez a pszichikai hadviselés bevett szokása volt: a sereg hatalmas számával már eleve elborzasztani és megijeszteni az ellenséget. Így nem véletlen, hogy Castaldo őrgróf a királyi hadak erdélyi főparancsnoka 90-ezer fős török hadról beszélt – melyet egy török fogoly vallott meg (az is meglehet, szándékos félrevezetésből), a hazai hírek ezt még inkább felnagyították – nem feledhetjük azonban, hogy ekkor Khádim (vagy Hádim; magyarul „Herélt” vagy „Kappan”) Ali budai pasa csapatai valóságos diadalmenettel foglaltak el a határvidéken számos várat – és 200-ezer fős török hadsereg támadását feltételezték. Tinódi Lantos Sebestyén - „óvatosabban” - „csak” 160-ezer főnyi török felvonulásáról beszélt.

Losonczy István délvidéki főkapitány és Temesvár parancsnoka – kémei jelentése révén – talán a legbiztosabban és a legalaposabban tájékozódott. Ő „csupán” 50-ezer főre becsülte az ellene felvonuló egyesült török hadat, de hozzá tette azt is, hogy ebben a seregben igen nagy a gyűlevész népség, azok akik a török hadsereget – szokásosan kísérték (gondoljuk csak meg és idézzük fel Gárdonyi Géza az Egri csillagok című kiváló regényében milyen jól ábrázolta ezt, a szultáni sereg felvonulásakor...stb.) Azt is felidézhetjük, hogy jó másfél évszázad múltán gróf Marsigli – mint hiteles szemtanú – milyen alaposan leírta a török haderő felépítését és vonulási rendjét, megjegyezvén, hogy a török hadsereg egyik gyengéje éppen a vonulásában rejlik, ti. abban, hogy a vonuló hadat nagy számmal kíséri mindenféle kereskedő, ellátó vagy csak a hadon élősködő „sereg.”

Annyit biztosan állíthatunk, hogy az 1552-es nagy török támadásban felvonuló hadseregek létszáma nem érte el a 100-ezer főt, de az is bizonyos, hogy most sem volt másként, a felvonuló hadat szép számmal kísérték kereskedők, iparosok, szolgálók, szerzetesek, dervisek és még ki tudja mennyiféle nép... Ezt a tapasztalatlan szemlélő vélhette a had részének is, de egy harcban edzett és forgott kapitány könnyen felfedezte és megállapíthatta, hogy ki a valódi harcos, janicsár, szpáhi, martalóc... etc.

Az itt látható török miniatúra a szultán 1521-es nándorfehérvári hadjáratát ábrázolja.