1552 - Szolnok eleste

"Vár kapuját Nyári Lőrinc megállotta,
Vitéz módra vélök ott viadalt tarta,
Sok török ellomlá, ő fogllyá akada.”

Szolnokot elfoglalják a törökök. Csúfos árulás és hősi példamutatás…

1552. szeptember 4-én Szolnokot elfoglalták a törökök. Tudjuk, hogy az őrség – az erős és felszerelt Szolnokban – megosztott volt. S a közhiedelemmel ellentétben először a magyar naszádosok közül, s a lovasok közül menekültek át a Tiszán – aki tudott. S aztán az idegen zsoldosok is. Már a kortársak is úgy látták, hogy Szolnok vesztét nem a vár gyenge állapota okozta, hanem a "sokféle nyelvön való nép" megosztottsága, "kik között pártolás, meghasonlás ütötte fel a fejét."

Amikor a kapitány, Nyáry Lőrinc és helyettese Pekry Gábor megtudták a katonák szökését, csak maroknyi emberük maradt, velük megesküdtek, hogy halálig védik Szolnokot. Este nagy lakomát tartottak – így készültek a halálra.

Másnap, hajnalban erős ágyúzásba kezdett a török. Majd látván, hogy a várból nem viszonozzák a tüzet, megindult a gyalogság támadása. Nyáry reggeli imádkozása után legszebb ruháját öltötte fel, és a vár kulcsait az övébe dugta, így várta a törököket. Mikor elérték a falakat, a védők közvetlen közelről ágyúztak a török katonák tömegébe. Ettől megtorpant a rohamuk ereje, de másodszorra már betörtek a várba: Nyáry és Pekry és félszáz magyar vitéz összetömörülve fogadta a török túlerőt, akik a várkaput is betörték, részben pedig a Tisza felől – ott azon a szakaszon ahol a védművek készületlen állapota miatt legkönnyebb volt bejutni – beáradtak a szolnoki várba. Nyáry Lőrinc vitézül küzdött velük:

"Vár kapuját Nyári Lőrinc megállotta,
Vitéz módra vélök ott viadalt tarta,
Sok török ellomlá, ő fogllyá akada.”

A védőknek még ekkor is volt bátorságuk és kartáccsal ágyúztak a törökökre, akik között ez nagy veszteséget okozott. A török túlerő azonban hamarosan elnyomta a magyar védőket, a kicsiny csapatot ott helyben lekaszabolták. Nyáry Lőrinc kapitány tizenhét sebet kapott (!) s a vice-kapitány, Pekry Gábor is súlyosan sebesült. A megmaradt védők látva, hogy kapitányaik elestek – megadták magukat. A budai pasa, Khádim Ali elrendelte, hogy a hősiesen küzdő és helytálló Nyáry Lőrinc és Pekry Gábor holttestét vitézi módon katonai tiszteletadással temessék el. Ekkor vették csak észre, hogy még mindketten éltben vannak.

Hogy felgyógyuljanak a török vezérek a legjobb orvosaikkal kezeltették őket, mindkettőért nagy váltságdíjat reméltek. Előbb Temesvárra szállítatták a fogoly tiszteket, majd Nyáryt mint főrabot Isztambulba vitték. Később innen Nyáry Lőrinc szerencsésen és kalandosan megszökött. Amikor visszatért Magyarországra a király Szolnok elvesztésének okán hadi törvényszék elé állíttatta, de végül nem találták bűnösnek és felmentették. Nevének tisztességét megőrizte.

Innen Szolnok alól Ahmed pasa – fővezér, Szokollu Mohamed pasa és Khádim Ali pasa egyesült kb. 75-ezer főnyi egyesült hadserege tovább indult Eger felé. Még indulása előtt követeket küldött Egerbe Dobó Istvánhoz ezzel az üzenettel: „Ha pedig megátalkodottságtokban maradtok, s a várat védelmezni fogjátok, mit megtartani úgysem lehet, mert győzhetetlen fegyverünk előtt a földön akadály nincs, nemcsak javaitokat, de gyermekeiteket s életeteket rövid napok alatt elveszítitek…”

A király főtisztjei kik Szolnok vesztéről nem tudtak még ekkor – megindítottak egy nagyobb gyalogos csapatot 236 főt, hogy siessenek a szolnokiak segítségére, 140 gyalogos katonát pedig Egerbe küldtek. Werner György Kassáról üzente Dobónak, hogy küldjön ő is segítséget Szolnokra, de az egriek hamarosan megtudhatták, hogy saját oltalmazásukról kell gondoskodniuk, mert íme rajtuk a török.