1565 - Panasz a Dunai kapudánra

„...az összes kapudáni szolgálatot elhanyagolja,...”

A dunai kapudán hanyagsága ügyében...

Hasonlóan az előbb említett rendelethez, ugyancsak a zsiványvilág elharapózásáról és a dunai kapudán hanyagságáról tanúskodik az a forrás, melyet 1565. május 12-én kelt szultáni tanács rendelete jelent. Ebben egy budai janicsár, egy bizonyos Veli nevezetű tett panaszt, hogy egy Királykert (a forrásban - „Kralbacseszi”,) és egy Csajma nevű falu közelében haramiák támadtak a családjára (!); asszonyát és két fiát, valamint valamicske vagyonát is elragadták...

Itt máris érdemes megállni egy pillanatra: az aktívan szolgáló janicsárok nem nősülhettek meg, ekkor még szigorúan egy körletben éltek, itt vagy arról van szó, hogy a panasszal élő, Veli már leszerelt veterán janicsár volt, aki családot alapíthatott, vagy sebesülése következtében nem volt aktív, azt talán bizonyosan mondhatjuk, hogy itt még szó sem lehetett – egy század év múltán már jellemzően tapasztalható dologról – hogy egy olyan férfiút neveznek itt janicsárnak, aki nem volt, aktívan szolgáló katona, a testület tagja, s aki csak a kiváltságok miatt – némi baksisért – vetette be magát a janicsárok – ekkora igen felduzzadt, de egyben alaposan fel is hígult testületébe...

Visszatérve a szultáni rendeletre, Veli janicsár tehát arra panaszkodik, hogy a haramiák támadása, olyan vidéken érte a családját, amely a dunai kapudán – vagyis a Dunát ellenőrző török kapudánság, lehetséges, hogy a mohácsi – feladata volt (1560. július 29. a mohácsi kapudánság felállításáról. Ez volt a második ilyen a Budai kapudánság után).

A dunai kapudán (itt a parancsnokra utal) azonban „csak saját dolgaival van elfoglalva, a muzulmánok fiatal fiúgyermekeit illetlen támadásoknak teszi ki, folyamatosan erkölcstelen életet él.”

Megjegyzendő, hogy a korabeli magyar nyelvterületen a „török módon élés” a homoszexuális kapcsolatot jelentette, vélhetően azért, mivel a törököknél – különösen az együtt élő fiatal janicsárok között, hanem is nyíltan elfogadott, de tűrt jelenségről volt szó. Ilyen értelemben – talán általánosabb és nyíltabb volt, mint az azt szigorúan elutasító keresztény közösségekben.

Veli panasza továbbá a kapudán ellen: „Vannak, akik a haramiáktól való félelmükben, biztonságuk érdekében sajkákat kérnek, ezek reiszjeitől (a kapudánság alacsonyabb beosztású tisztjeitől) és másoktól pénzt követel, különben nem ad. Amellett, hogy az összes kapudáni szolgálatot elhanyagolja, hagyta, hogy két hajójára rárontsanak s a benne lévő asszonyt és fiúkat rabbá tegyék, holmiját és pénzét zsákmányul ejtsék.”
A szultáni tanács elrendelte a panasz kivizsgálását.

Az ábrázoláson nem a dunai flottila - hanem a török tengeri flotta hajói láthatók.

 Lásd. Mühimme defteri 6, 527/1148 (Konstantinápoly) 1565. május 12. In: Dávid Géza – Fodor Pál: „Ez az ügy fölöttébb fontos” A szultáni tanács Magyarországra vonatkozó rendeletei (1559-1560, 1564-1565). Bp. 2009. 267-268.