1576 - Egy rejtélyes "szemtanú"

„…gróf Zrínyi Miklós nem cselekedett bölcsen, amikor a törökök megrohanták a várat. Az ágyúmesterek intelmei ellenére minden ágyú eldördült, ezért a törökök bemérhették, hogy milyen tűzfegyverei vannak, milyen messze hordanak.”

Egy rejtélyes „szemtanú” (aki németből törökké lett) véleménye Zrínyi Miklósról és a szigeti ostrom kezdetéről…

Közvetlenül az események után a szigetvári véres ostrom emléke még mindig nagyon elevenen – mondhatni napi szinten – foglalkoztatta a „közvéleményt”, még az elkövetkező tíz-húsz esztendőn át. Az 1576 augusztusában Konstantinápolyba igyekvő követ, Ungnád Dávid asztalánál egy bizonyos Oswald mester reggelizett, aki előadta:

„akkoriban, 1566-ban ő is a várban volt – , amikor a törökök a várat ostromolták. Akkoriban gróf Zrínyi Miklós nem cselekedett bölcsen, amikor a törökök megrohanták a várat. Az ágyúmesterek intelmei ellenére minden ágyú eldördült, ezért a törökök bemérhették, hogy milyen tűzfegyverei vannak, milyen messze hordanak. A táborukat ezután verték fel. Néhányszor azt kérték az ostromlottaktól, adják meg magukat, hiszen lehetetlen ilyen nagy hatalommal sokáig ellenállni. De a szigetiek mindig a segítségben bíztak, ámbár semmi sem jött, azon kívül, hogy a grófné egyszer négy- vagy ötszáz embert bejutatott ezek azonban nem sokra mentek a tudományukkal.”

Ugyancsak ebben a kontextusban olvashatunk arról is – amelyet a török források megerősítenek –, hogy nem csupán a védők, de az ostromlók is erőfeszítéseik végső határához értek azokban a tragikus és véres szeptember eleji napokban. A „bécsi király” követei a török tolmácsoktól tudták meg – 1573-as útjuk során –, hogy ha a janicsárok megtudták volna a szultán halálát nyomban beszüntették volna a harcot, s most is igen haragszanak a nagyvezérre – Szokolii Mehemed pasára – mivel a szultán halála után, míg az új szultán trónra nem lép, ősi joguk, hogy zsoldemelést követeljenek; azonban Nagy Szulejmán halála után, fiát és örökösét, ki Nándorfehérvárból sietett az ostromló táborba, hogy a hatalmat nyomban átvegye…

Így a janicsárok nem gyakorlhatták e jogukat, zsoldemelésük – a szörnyű vérömlésük ellenére – elmaradt. A szerző megjegyzi: „ezeket a janicsárokat hívják a császár fiainak, s csak Konstantinápolyban több mint tizezer lehet belőlük.”

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat