2006: Kedves János

Az 500 éve született II. Lajos emlékére!

Ima:

Uram! Tartsd meg apostoli királyunkat, és hallgass meg minket e napon, melyen segítségül hívunk. Kérünk Téged, mindenható Úr Isten, hogy a Te szolgád, a mi utolsó királyunk, ki kegyelmedből vette át az ország kormányát, minden jó erkölcsökben növekedjék, hogy ezekkel ékesedve a vétkek szörnyeit kerülhesse, ellenségeit legyőzhesse, és Tehozzád, ki út, élet és igazság vagy, a rábízott néppel együtt eljusson!

Látjuk jó Lajosunk, azon vagy minden erőddel, hogy hivatalod ellásd, féltünk is jó királyunk, hogy részünkről mindazon támogatást megkapni nem tudod, amivel a nagy bajt elháríthatnád. Azt is látjuk, híveid, hogy győzelmed és nyereséged nem mindenkinek volna kedvére. Látjuk, kik a palástod érintésére sem méltók, az ínségben, amit ők rendeztek, kijátsszák, hogy megcsúfoljanak, megalázzanak, cserbenhagyjanak. Megtollasodott, meghízott kegyuraid békén szunnyadoznak, körülötted meg ármány kereng. Hamis jókedv és önhittség, megátalkodottság bosszant, szíved keserűségét tán a csata olthatja. Mi-másképp is felejthetjük szégyenünket, nyomorú helyzetünket, mint éretted felvett kínjainkkal, reménytelen életünk odaadásával.

Tarts jó urunk, királyunk bennünket magad elé, éljed meg a helyzet jóra fordulását!
Ezeket mondhatták hívei és csatlósai az utolsó éjszakán, a harci stratégiai tervek véglegesítése után…

Honfitársaim!

Kegyeletünket leróni jöttünk szerencsétlenül járt királyunk emlékművénél. Halálával kiengeszteltetett az a dicstelen szerep, amit rövid uralkodásával, kényszerűen elhibázott hadviselésével az ország sorsa rárótt. Hogy ezt a szerepet elvállalta és végigélte, megbecsülést hiányolhatott, megalázottan meghalhatott, mártírságot nem kaphatott. Ezen a szerepen a túlélés sem sokat változtatott volna, hisz embereinek színe-java elesett, ellen-lábasai pedig leírták. – Mint ahogy leírták a csatakezdés előtt, és jóval előbb is. A több részre szakadó ország szindrómája már rég elkezdődött…

II. Lajos 1506. július 2-án született a Jagelló-házból jött II. Ulászló második gyermekeként. Édesanyja, Franciaországból, XII. Lajos király udvarából származott Candalei Anna (de Foix) hercegnő röviddel a szülés után elhunyt.

 II. Ulászló Mátyás halála után Corvin Jánossal szemben 1490-ben a nemesi rendeknek ígért engedményeivel került a magyar trónra. Nagy-ívű, nemzetközi cselekmények helyett ígéreteinek beváltása, az ország gazdasági leromlása, a fekete-sereg szétkergetése, a Dózsa György által keltett felkelés legyőzése, a köznemesi és főnemesi ellentétek foglalkoztathatták. 1507 novemberében titokban szerződést kötött Miksával, amely a királyi gyermekek, Anna és Lajos, valamint Ferdinánd és Mária leendő házasságát és az örökösök nélküli utódlást foglalta írásba. Udvartartásában a néhai királynéval érkezett és Mátyástól rámaradt reneszánsz-műveltség és szellemiség fenntartása, az ideérkezett nagyszámú humanista megbecsülése a királyné halála után egyre kisebb szerepet kapott a vadászatokkal és lakomákkal szemben.

 A trónörökös, majd idejekorán (2 éves korában) megkoronázott II. Lajos e kettősségben nevelkedett. Kiváló nevelője, gyámja (Piso Jakab, Brandenburgi György) a nyelv-tudásban, a humán és társadalmi ismeretekben is fogékony, jó-akaratú ifjúvá, másfelől a világi örömökben, viadalokban, tréfa-csinálásban szertelen férfivá formálták. Alkatát, jellemét dicsérő, elismerő, megnyilatkozásokat is ismerünk, de az udvarban megforduló elfogulatlan külföldiek aggodalma kritikája baljós eredményt sejtet. A túlzóan elmarasztaló, becsmérlő ítéletek az idegen-gyűlölő magyar gőg vagy irigység, türelmetlenség hatására is keletkezhettek. Érdemi ítélet-alkotásához talán saját levelei, megnyilatkozásai, cselekedetei adnak meggyőzőbb információkat. Mégis, most egy lényeges motivációs hatású levélből idéznék, melyet X. Leó pápa (1513-1521) írt sok más uralkodóval egyidejűleg királyunknak: „… a kegyetlen török hatalom már régen a keresztény nép ellen esküdött. … Itt az ideje…, hogy félelmes sereg állíttassék fel, amellyel Magyarország neve új fényben ragyogjon, hogy ami egykor idegen uralomnak volt alávetve, a jövőben a te vezetésed, a te kormányzásod, a te közreműködésed folytán méltó legyen a világ vezére névre.” Ez a sors-formáló buzdítás, elismerő megnyilatkozás talán a legnagyobb lelki előkészítése volt II. Lajos remélt jellem-formálódásának.   

A mohácsi csata előkészületei azonban nem ilyen szubjektív elemeken múltak csak. A hadsereg összehívása, ütőképessé tétele egy szulejmáni világ-hatalommal szemben a dicső korszakok és nagy királyok idején is valószínűtlen. Hosszú-távú gazdasági, katonai és külpolitikai stratégia lehetett volna eredményes ellentartás.

II. Lajos is átlátta ezt. Így ír 1526 június 21-én Andrea Gritti velencei fejedelemnek: „…nagyméltóságú uraságod gyakori leveleinkből már elég világosan értesült a töröknek és ez országunk ellen jöveteléről, és azokról a veszélyekről, amelyek az egész keresztény világot fenyegetik… jön…egész hatalmával, amellyel mi, mint már régebben értesült leveleinkből és követeinktől, nagyon megcsappant erőink miatt nem érünk fel. Minden reményünk nagyméltóságú uraságod és más keresztény fejedelmek segítségében van. Ha nem érkezik a leggyorsabban, úgy véljük, levernek minket és országunkat…” A „könnyebbik út”, a törökkel való lengyel mintájú kiegyezés fel sem merült. II. Lajos hívő katolikus s elszánt magyar. Élete utolsó pillanatáig hitt a magyar vitézségben, a szentkorona eszményében, összetartó erejében, hitt egy nemzetközi keresztényi összefogásban, - ez volt a vezérlő elv, ami a mohácsi tragédia felé terelte királyunkat és környezetét. A másik pedig a rendek által kiállított és a végekről idemenekített hadak és vezérek önbizalma, elvakult harci vágya, forrongó engedetlensége, fékeveszettsége.

A krónikások zabolátlan urakat és józanságukat elvesztett katonákat említenek, akik minden észérv ellenében belevitték a reálisan gondolkodókat a királlyal együtt a felelőtlen, elhamarkodott csata-kezdésbe. Az események arra utalnak, hogy a háromszoros túlerő ellen vakmerően és megmagyarázható logikával tört a nem túl szerencsésen felállított sereg. Ez a logika az ellenfél szíve felé törni, azt átszúrni és a hadat demoralizálni. A csoda nem következett be, mert a véletlenek kimaradtak az ellenség hadviseléséből. Sajnos Szulejmán tapasztalt, harcedzett serege élén nagy hadvezér is volt. Hadjárata írtó-hadjárattá változott.

„Bújt az üldözött és felé kard nyúlt barlangjában,
Szerte néz és nem lelé honját a hazában.”

A király meghalt.
Gyanítható, hogy életben maradásának nem mindenki örült volna. Thurzó Elek és Burgió Antal szerint a király a csatában vitézül harcolt, de csak lova sebesült meg.
Halálának pontos körülményeit nehéz pontosan visszaidézni, sokakban felmerült a merénylet lehetősége is.

Egyetlen életben maradt szemtanú a kíséretéből Czettritz Ulrik, aki vélhetően II. Lajos előtt kelt át a megáradt Csele-patak iszapos vízén. A király megriadt lováról lesodródott s elmerült nehéz páncélzatában. A mentésére siető másik kísérő, Acél István vele együtt fulladt meg. Ettől eltérő magyarázatot adott pl. 1526 szept. 17-én Fazio di Savoia, velencei kém, aki szerint a király segítségért kiáltott s lovát kicserélték. Megrekedt és újból segítséget kért. Levették fejéről a sisakot, és ekkor meghalt. Nem tudni, sebesülés ölte-e meg vagy félelem vagy a kétségbeesés, esetleg a végkimerülés.

A holttestet egy hónappal később Czettritz útmutatásával Sárffi Ferenc győri kapitány és kísérete kutatta fel. Különös, hogy a tetemet egy friss sírdomb alatt találták, távolabb a halála helyétől. Fegyver által ütött sebet állítólag nem találtak rajta.
II. Lajost a királyné rendeletére Székesfehérváron temették el 1526. november 9-én. 

A király meghalt.
Az ország három részre szakadt. E törésvonalak hajszálrepedései jóval a mohácsi események és jóval II. Lajos uralkodása előtt keletkeztek.

Mi is az az erő (erózió), ami már egy évszázada szétfeszít egy istváni páncélvértezetet, társadalmi, gazdasági konszolidációt? A főúri és köznemesi kiváltságok gyarapodása? A török hódítás elleni erőfeszítések? Az ésszerűtlen, pazarló gazdálkodás? Időlegesen Mátyás megállította az emésztő folyamatot, de zseniális központosított államisága szétpattant, továbbvitelére se helyzet sem alkalmas erő nem volt. A reneszánsz álomvilágból is keserű volt az ébredés. A hagyományosan erős arisztokrácia saját birodalmait építi és keríti el, a köznemesség egyre több és nagyobb előjogot igyekszik fentről és lentről kicsikarni, a jobbágyságnak Dózsa megégetése után utolsó reményei is elhamvadnak. Az ipar visszasorvad, a kereskedelem szervezetlenné válik (1526-ról beszélek). A kincstárat (államháztartást) nincs honnan tölteni, így ország-pezsdítő vendég és ország-védő zsoldos nehezen fogható és tartható.

II. Lajos lassan kialakuló tekintélye, megmaradt hívei, képességei, jelleme és tapasztalatai, a feléje megnyilvánuló nemzetközi rokonszenv egy elvesztett csata után is reményt adhatott egy megújuláshoz, alkalmasabb időben kialakítható nemzetközi koalícióhoz. Talán még Szulejmán sem hitte az ország közepének végigdúlása után sem, hogy csak ennyi,…így gondolhatta, amikor időlegesen kivonult a levert országból.

A királynak élnie kellett volna, - sorsa, vagy talán merénylői másképp akarták.
A király harcolt és meghalt. Európaiként harcolt a magyar honért és magyar királyként harcolt Európáért is.

Összes magyarok utolsó királya egy független, de életképtelen nagy országban itt veszett el, - élete és halála egyre jobban foglalkoztatja a magyar történelem iránt érdeklődőket.
II. Lajos áldjon Isten! Emlékezzünk meg ugyanitt a csatában elesett sok ezer magyar és nemzetközi keresztény harcos bátorságáról, vitézségéről, szörnyű haláláról, Mohács és környéke népének üldöztetéséről, pusztításáról, a török hódoltság által okozott nagy-nagy ország-romlásról!