A janicsárok hanyatlása

A janicsárok hanyatlása

A szultáni tanács más megoldást választott a bajok orvoslására. Egyrészt a puskákkal felszerelt janicsárok számának növelésével, másrészt újabb puskás zsoldos egységek felállításával kívánta ellensúlyozni a keresztény seregek tűzerőben mutatkozó fölényét.

Amíg 1568-ban még csak 12.789 janicsár kapott zsoldot, addig 1609-ben már 37.627 fő, az 1660-70-es években pedig már 50.000 körül járt a janicsárok száma.

Ez az intézkedés azonban nem bizonyult jó megoldásnak, mert a mennyiségi növekedést erős minőségi romlás kísérte. A Janicsárok törvényei című munka ismeretlen szerzője már 1606-ban arról panaszkodik, hogy a megvesztegetett toborzótisztek alkalmatlanok ezreivel töltötték fel a testületet. Ezek az újsütetű janicsárok már csak árnyékai voltak a hajdani elitalakulatnak. Ebben bizonyára szerepe lehetett annak is, hogy a lőgyakorlatokat egyre inkább elhanyagolták.

A janicsár törvénykönyv szerzője így számol be erről: ’A gyakorlóházak közelében van egy puskalövésre kijelölt hely; szerda és csütörtöki napon ott tanítják lőni a janicsárokat… Akik a célt eltalálják egy ezüstserleget, egy-egy aranyat kapnak. Azoknak, akik nem tudnak lőni, az avdzsi basi helyben megmutatja, hogyan kell. A janicsároknak puskaport és kanócot is szoktak adni, hogy gyakoroljanak és tanuljanak egymástól. Jó ideje már mindez feledésbe merült: se kanócot, se puskaport nem adnak. Ha adnak is, a tisztjeink a kanócot gyertyabéllé alakítják át, és házaikban elégetik.’

További problémát jelentett, hogy a janicsárok nem jutottak kellő számú puskához, mivel a kincstári puskák egy részét a katonák nem hordták szét. De abban sem volt köszönet, ha megkapták a kincstári puskákat, mivel ezek minősége messze elmaradt a tiltások ellenére egyre nagyobb számban gyártott magánpuskáktól. A janicsárok törvénykönyv szerzője egyenesen így fogalmazott: ’a kincstári puskától férfiasság nem várható.’ A szultáni kormányzat hamar felismerte a tűzfegyverek fölényét a hagyományos fegyverekkel szemben. Ezért szigorú állami monopóliumot rendelt el ezek gyártására, halálbüntetésre, gályarabságra ítélve mindazokat, akik puskákat készítenek vagy tartanak maguknál. Intézkedései egyre hatástalanabbak maradtak. 1610 körül a puskák piaci ára az 1580-as évek árainak harmadára esett, ami csak kínálat bővülésével volt magyarázható. A jó fegyver tehát terjedt, csak nem elsősorban a katonák körében.